Kicsit úgy érzem magam, mint kisiskolás koromban, amikor a levélírást tanultam. (Fiatalabb olvasók, most néznek bambán, pedig a ’70-es években még volt ilyen…) Ismert vagy leginkább ismeretlen embereknek kellett levelet írni, (tollal papírra) hogy megtanuljuk a formaságokat. A hasonlóság a történetben, hogy azt a levelet sem olvasta a címzett, legfeljebb a tanító néni. Hogyan is kerülnék én akár csak virtuális kapcsolatba az elnökkel…? Szóval ez is olyan pusztába kiáltott szó. Aztán vagy lesz olyan, aki olvassa, vagy nem. Legfeljebb majd kiszivárog, ahogy manapság oly „divatos” szóval mondani szokás.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Kedves János!
A „hatalmadnak” való tisztelettel köszöntelek, de maradnék a tegeződésnél. (Egykori tanárom szavait – mármint a lényegét – idézve: tegeződve is meg lehet adni a tiszteletet, és magázódva is el lehet valakit küldeni melegebb éghajlatra. (Ez utóbbi még akár aktuális is lehet így télvíz idején.) Ne ijedj meg, nemfoglak „lejancsizni”, hiszen nem őriztünk együtt libát. Sőt a libás ügyekben érintettektől is igyekszem távol tartani magamat. (Ebből talán az is következik, hogy nem az egyik, vagy a másik oldalt képviselem. Én csak egy időnként túlórázó vagyok.)
Különleges karácsonyi ajándékot adtál idén a „népednek”. Aláírtad a túlóratörvényt. Tudom-tudom, a törvényt nem Te hoztad „csak” aláírtad. Meg is tudod „magyarázni” ha nagyon kérdőre vonnak. (Na, de ugyan ki tenne ilyet, legalábbis a „köreidből”? Úgy nem is tenném fel a kérdést, hogy ki merne…) Mondhatnád, hogy hivatalodnál fogva ennyit tehettél. Gondolom, megvizsgáltad a formai követelményeket, aminek természetesen megfeleltek. Mint annak idején a tanító néni a mi leveleinknél. (Persze, számtalan más dolognak is rendben kell lenni. Pl. törvényességi meg ilyesmi, de nem gondolom, hogy ebben is bárki hibát találna.) De szeretném, ha észre vennéd, hogy Te több vagy, mint egy tanító néni. Nem mint ember, mert ebben nem szabad különbséget tenni. De a pozíciódat tekintve többet tehetsz, mint a nép egyszerű tagja. Te a nép követe vagy, de legalábbis annak kellene, hogy legyél.
A „cimboráid” ámokfutásai, mintha még a paci másik oldalánál is távolabbra kerültek volna az utóbbi időben. Ennek azért vannak „apró” jelei. Ennyi ember már régen vonult az utcára. Vigyázat, mindez a saját szervezésükben történt! (Az, hogy ezt meglovagolta a „hivatalos” ellenzék számomra sem jelent sokat.) Mégis mit tehettél volna mindezek láttán-hallatán? Legalább annyit, hogy átgondolásra visszaküldöd. (Lehet, hogy nem ez a hivatalos megnevezése a folyamatnak, de ezt Te jobban tudod…) Azt meg én tudom – mert volt már ilyenre példa – hogy újra benyújtják a parlament elé változatlan formában. Az is tuti, hogy újra el is fogadták volna. Akkor mi értelme lett volna az egésznek? – kérdezhetnéd. Több dolog is, amiből csak kettőt emelnék ki.
- Az embereknek lett volna egy „nyugodt” karácsonya.
- Gondolhattuk volna, hogy a lehetőségeidhez mérten gondolsz egy kicsit a „népedre” is. Ebbe azok is beletartoznak, akiknek már csak történelem, hogy a jelenlegi hatalomra szavaztak. De lélekben már máshol járnak, még akkor is, ha kötelességtudatból mag az állásukat féltve még mindig a „V” generáció narancssárga ködében vannak elvarázsolva.
János!
Te több vagy, mint egy báb! Lépj ki abból a szerepből, hogy csak aláírsz. Most úgy néz ki a dolog, hogy ebben az országban beszüntették a golyóstollat, és csak 1 db van belőle. Az pedig a hivatalodban van, 7 lakat alatt őrizve. Tudod, az emberek gyakran példálóznak az elődeiddel. Én ezt nem teszem. Sem a közeli sem a távoli múltban „tevékenykedőkre” nem mutogatok. (Egy dolgot csak ezért linkelek ide, hogy más is került már olyan helyzetbe, amikor egy keresztény ünnep kapcsán jött szóba a tolla.) Nem gondolom, hogy különösebben félteni kellene az állásodat. Ezt az egy poziciót konkrétan lehet. De akik ide „helyeztek”, találnak majd neked másikat.
De ha már a keresztény vonalat említettem…, bár a hitetleneknek is karácsony van. Kívánok Neked, és mindenki másnak is: Békés, boldog ünnepeket!
Kelt: Magyarország, 2018. december 24.
Tisztelettel: Jumbóka
U.i.: Az ismeretlenség homálya csak a látszat, a blogos környezetben ezt így szokás. De, mint tudjuk, manapság mindenki csak két kattintásra van egymástól!
Kép innen: Pixbay
