A fogalmat – gondolom – nem kell különösebben magyarázni. Mint ahogy azt sem, hogy a „jelölt” állat "gyermekei" meg az utóbbiból kelnek ki.

Biztos, ami biztos, azért említsük meg az újszülött „puly(k)áknak”. A vállalatok (egy része) karácsonyi jutalmat ad a dolgozóinak. Az ünnepi asztal egyik jelképes fogása a pulyka, így erre utal a megnevezés.

Egyesek szerint egy kicsit megkésett lehet ez az írás, hiszen hol van már a karácsony. Én meg úgy gondolom, hogy talán emlékeznek még egy páran a legutóbbira. Arról nem is beszélve, hogy kaptak e egy kis „biztatást”, illetve, hogy mire tudták költeni.

Azt ugye tudjuk, hogy a pulyka nem túl szép jószág, de legalább elég nagy ahhoz, hogy jelképezze a nagyságot vagy a bőséget. Mint ahogy a pénznek sincsen szaga, a legtöbb embernek csak az a fontos, hogy sok legyen belőle. Többek között ezért is beszélnek róla annyit az ünnepek előtt. Lesz e egyáltalán, illetve mennyi? Megy a találgatás arról is, hogy mikor érkezik. Bezzeg a másik cégnél már volt, ennyit/annyit kaptak…

A „pulykapénz” valahogy mindig is a „különleges” kategóriába tartozott. Az év vége felé már mindenki kezd egy kicsit leengedni, és a fejekben az jár, hogy ha már ennyit dolgozott az illető egész évben, akkor… Főleg ha erre nincs rendszeresen kialakított gyakorlat, netán szerződés. (Pl. a 13. havi fizetésre vonatkozóan.) Ilyenkor inkább a rossz oldal felől vagyunk hajlamosak megközelíteni a dolgot, ami főleg a bizonytalanságból adódik.

Nem „védeném” én ki a cégeket, főleg, hogy én is alkalmazott vagyok, de azért tessenek egy kicsit mérlegelni. Pl. termelő vállaltok egyébként sincsenek egyszerű helyzetben, és a mostani világ(t)rend továbbra sem őket hozza előnyös helyzetben. Főleg, ha azt vesszük figyelembe, hogy a haszon nem elsődlegesen nálunk képződik. De ha a cég teljesítette minden kötelezettségét a dolgozó felé (a felsorolás a kiemelt részben) akkor egy kicsit óvatosan kell bánni a kritikákkal és a „baromfiudvar királyával.”

Mindezek összehasonlítása után jön egy nagyon „érdekes” kérdés. Ha már van lehetőség, és keletkezik egy kis szétosztani való, akkor hogyan, milyen arányban történjen? Na, erre aztán tényleg nincs igazságos rendszer. (Legfőképpen azért, mert ugye mindenki a saját maga szerint a legjobb. Tehát mindenki más, aki többet kap az igazságtalan.) Ha mindenkinek ugyanannyit adnak, az azért nem jó. Hiszen az eltérő (különösen a nagyságrendileg más) bérezések azért vannak, mert ezek a lépcsők az eltérő feladatok miatt (is) vannak. (Ééééés akkor a végzettség, a képzettség, a tapasztalat vagy a hűségidő még nem is „játszott”.) Valami ilyesmi van a fizetés azonos százalékban meghatározott jutalmazás esetén is. Bár itt egy kicsit szerencsésebb a helyzet az előbb felsorolt differenciált jövedelmek miatt. A sok „magyarázkodás” eléggé a végére került, de egy valami biztos nem jó. Az egymáshoz közelálló, szorosan a „másiktól függő”, és bérezésben is hasonló területek eltérő jutalmazása nagyon nem „szerencsés”. Az egy szinten levő és egymáshoz kapcsoló kollégák egyébként is figyelik a „másik” minden rezdülését, így a rájuk fordított figyelmet is. Különösen ami a forintosítást illeti. Elvileg ugyan senki nem tudja a másikét, na de a gyakorlat…

Így az ünnepek után csak azt remélem, hogy nagyon sokat kaptak. Most már azt is látják, hogy ez mire volt elég. Talán a „karácsony varázsa” egy kicsit enyhített a megítélésen is. Aztán, hogy ebből futotta e egy egész pulykára vagy csak egy (kinder)tojásra persze egyáltalán nem mindegy. Bizony, ahogy így „kielemeztük”, ez is olyan, mint a tornasor. Pulyka, kappan, csirke, galamb (esetleg töltve) ééééés, amiből kikelnek. Háááát majd eljön még az idő, hogy jobban megbecsüljük a pulykatojást. Az „anyjuk” ugyanis sokkal ritkábban veszi rá magát a „szülésre”, mint egy átlagos tyúk.

Arra azért mindenki vigyázzon, hogy az újév beköszöntével ebből ne egyen, nehogy a baromfi elkaparja a szerencséjét, és jövőre még ennyi se jusson.

Kép: Hello Vidék!

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával