Bármennyire is furcsának tűnhet, ez a jeles esemény is „orvoslásra” szorulhat. Nem is kell olyan messziről nézni.
Bevallom mindenkinek – vagy, hogy kapcsolódjak a témához: „Gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim” – hogy még soha nem voltam éjféli misén. Nincs is igazán tervben, de ugye soha se mond, hogy soha… Viszont sok olyan emberrel találkozom, akik igen… éééés olyanokkal is, akik nem.
Egyesek szerint nem tettem túl magasra a mércét a karácsonyi beharangozó írással. Már úgy értve, hogy eléggé lehangoló volt, amiket írtam. Természetesen nem ez volt a cél, „egyszerűen” szerettem volna visszatükrözni a valóságot azoknak is, akiknek egy kicsit nehezebb magukba nézni. Sőt egy esetleges „kisebb” változtatással talán sikerül a hangulatot felülmúlni, és akkor már is megkapják a pozitív élményt. Ráadásul maguknak köszönhetően. Ugye mennyivel másképpen hangzik!
Időnként bajban vagyok a tudományos megközelítések feldolgozásával. Egyre többen foglalkoznak azzal, hogy a több mint 2000 éves eseményeket újragondolják, „átértelmezzék”. Orvosilag, természettudományos módon, történelmileg stb. Pl.: a nagy esemény nem is történhetett dec. 24-én, a szereplők „együttállása” megkérdőjelezhető. Aztán nem is istállóban, nem is jászolban… stb. A megtermékenyülés biológiai „lehetőségeiről” nem is beszélve. A kérdés összetett. A tudomány és a hitvilág összekapcsolható e, vagy éppenséggel szét kell e választani?
Ha szóba kerül a címbéli esemény, ami a katolikus ünnepi szertartások egyik legtöbbet emlegetett történése, nekem mindig egy dolog ugrik be elsőre: Egyik barátom kabátját ez idő alatt lopták ki a kocsijából. Nem annyira meghatározó „élmény” ez, hogy bármire is hatással legyen, csak gondoltam megemlítem, mint színes hírt. Meg persze azért, hogy egy ilyen éjszaka nem feltétlenül szent mindenki számára. Tudom, ez meg már a másik véglet. Amiből az is következik, hogy a kettő között nagyon sokféle ember él, ráadásul közel sem egyformán, azaz nem azonos felfogással.
A legfontosabb azonban, hogy bizonyos határokon belül (már ami legfőképpen a törvényességet illeti) mindenkinek el kell fogadni a másikat nemi, faji, bőrszín szerinti megkülönbözetés nélkül! Annál is inkább, mert ezt a beton biztosnak beállított (és valóban csak kisebb módosításokkal tarkított) alkotmányunk is leszögezi. Még akkor is, ha „elkeresztelték” alaptörvénynek. Na, itt viszont a kereszteléssel nem kívántam a hitvilági szokásra utalni, még akkor sem, ha valószínűleg onnan jött a kifejezés.
A bajok itt sokkal nagyobbak, még ha külső jelek egy kicsit felszínesnek is tűnnek. Szóval, idén sem azért nem mentünk éjféli misére, mert nem feltétlenül tudtunk volna fent maradni addig. Igaz, „tíz” után nem sokkal már ágyban voltunk. De ha már szóba került a 10 óra… Bizonyára többen hallottatok már róla, hogy az éjféli misét nem ritka, hogy „előrébb” hozzák, pl. tízre. Ennek egyik oka éppen az, hogy olyanok is el tudjanak menni, akiknek idős koruk, egészségi állapotuk (esetleg halmozottan mindkettő) nem engedi meg, hogy túl sokáig fent legyenek. Bármennyire furcsa, ez a szertartást vezető egyházi személyt is érintheti. Miattuk talán nem vált ki akkora vitát a közéletben való időskori részvétel, mint a politikusoknál. (Lásd az USA-ban, ahol az egyik meglehetősen idős jelölt pont emiatt „szekálja” a másikat. Sőt meg is választják!) A korai kezdésnek van más oka is. (Főleg, ha még a létszámhiányt is beteszem a képletbe.) Egyes papok viszont „több helyen is vállalnak” éjféli misét. Bármennyire is közel állnak az égiekhez, – egyelőre még – nem lehetnek egyszerre több helyen. De így van lehetőségük valahol máshol tényleg „délben” ott lenni. Ez egy nagyon is gyakorlatias, mondhatni földi megoldás!
Sajnos azonban van olyan helyzet, ahogy az ilyen „csúsztatott” módszer nem igazán működőképes, ráadásul szó szerint életveszélyes. (Most nem a csúsztatott palacsintára gondolok.) Hogy az időzítés mennyire volt „véletlenszerű”, persze nem tudjuk. Mint ahogy azt sem, hogy az élet fonalában mikor szakad el egy-egy (cérna)szál. Az orvosok számának csökkenése (külföldre „engedése”) ugyanis már a hétköznapjainkat is megnehezíti. Csodálkozom, hogy egyáltalán meg tudják még finoman fogalmazni a valóságot. Nem is tudom, hogy ezt „iróniának vagy hidegvérnek” lehetne e nevezni. Végül is mindkettő őszinte!
A hír: „Megszűnik a sérültek hétvégi és ünnepnapi sürgősségi ellátása az orosházi kórházban.”
A „kinyilatkoztatás”: Az ok: „átmeneti humánerőforrás-szervezési nehézség.”
Segítsünk nekik, segítsünk mindenkinek! Maradjon meg a hitünk, bármibe is fektettük eddig. Minden olyanba, ami segített eddig. Legyen ez akár égi, akár földi eredetű! Sőt, szúrjunk ki a(z orvos)-tudománnyal! Legyünk egészségesek! Jöjjön egy kicsit retró reklámszöveg, még ha egy kicsit kifordítva is. A karácsony még tovább tart, sőt lesz jövőre is!
Kép: Pixabay montázs
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
