Vannak már nagy „mozik”, családtörténeti feldolgozások, nagybácsitól „keresztapáig”. Ez most egy kicsit más, olyan „magyaros”.
Kicsit lassabban emelkednek a nézettségi adatok az „Orbán család meggazdagodásáról szóló film”-el kapcsolatban mint a néhány nappal ezelőtti Majka filmnél. Miért érdekes ez? „Barátom” szerint összefüggés van a kettő között. Nyilván nem a számok vonatkozásában, hiszen az illető sem matematikus. Csupán egy „hétköznapi” állampolgár, aki a már klasszikussá vált szólás szerint „kalandvágyból itthon maradt”. Hol lehet akkor a párhuzam? A megoldás egyszerű. Változatok egy témára.
„Egyelőre” két verzió. Mint ahogyan a „Hattyúk tava” is látható balett és rajzfilm feldolgozásban is. Sőt utóbbinak még a címe is más: A rút kiskacsa. Az, hogy az egyik műben ki az egyik vagy a másik „jószág”, annak azonosításában csak a képzelet szab határt.
A Majka féle feldolgozásban ugye nincsenek nevesítve a szereplők, így „megfogni” sem lehet az alkotókat, ha netán egy utalás félre ment volna. Voltak is olyanok, akik teljesen más környezetet találtak, mint ez a Kárpátok közé szorított kis ország. A dinasztia (a Direkt36 filmje) egészen más módon közelíti meg a témát. Filmszerűen, valós szereplőkkel, stáblistával. Nem csak a „főhősök” valódiak, hanem az elemzők is. Utóbbiak bizonyára nem véletlenül vállalták arccal, névvel, és az elkészítés módját, útját is bemutató képsorokkal, hogy mit tettek. Bár nyilván most nem az a fontos, hogy ők mit csináltak, hanem a „történet” szereplői hogyan jutottak el odáig, ahol most vannak. Na és nem utolsó sorban hogyan juttattak el bennünket oda, ahol most vagyunk. Nem feltétlenül személy szerint engem vagy „Téged”, (kedves olvasó) hanem azt a „területet”, amit most még legalábbis „Magyarország”-nak nevezünk. Azt most tegyük félre, hogy „hivatalosan” ez most ország, köztársaság, vagy esetleg a feudalizmus késői hagyatéka, talán hagyjuk, ha nem is „mindegy”.
A filmet megnézni nem bűn. Azoknak sem, akik a „másik” oldalon állnak. (Jaj, bocs ezt most szerintem muszáj megmagyarázni. A „másik oldal” most azt jelenti, aki a „főhősökkel” vannak.) Ugyanis kritikát is csak azok tudnak megfogalmazni „hitelesen”, akik látták. Éééééés akkor szabad – hogy is fogalmazzam meg finoman… – „pocskondiázni”. Bár én úgy érzem, hogy azok az alkotók, akik beleállnak egy ilyen összefoglalóba, valószínűleg nem hiteltelenül teszik. Sok olyan konkrétum elhangzik, ami nagyon is tényszerűnek látszik. Kevés benne a következtetés, a „mellébeszélés”. Nyilván a magamfajta „panelproli” közvetlenül nem lát a dolgok mögé. De a készítők nem árnyalják az általuk bemutatott tényeket. Nincs az embernek olyan „-szerű”, meg „-ízű” érzése. Ez tényleg azt a látszatot kelti, amilyennek bemutatták. Hogy ezután ki mutat be kinek, és mit…? Hááát ennek részletei már láthatok a különféle fórumok kommentszekcióiban.
Annyit azonban mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a „családnak” nincs különösebb félnivalója. Hiszen – ahogy a filmben OV is elmondja – minden törvényes úton történt. (Az, hogy ezeket a jogszabályokat hogyan sikerült ennyire magukra írni, nyilván nem közvetlenül ennek a fejezetnek a témája.) Én már megéltem néhány „rendszerváltást”. Hááááát, olyan sokan nem buktak még (elég) nagyot utólag sem.
Van még néhány óra a hétvégéből (meg még egy bő év a választásokig) hogy átgondoljuk a látottakat, hallottakat. Szerintem hallunk még róluk (is) ezt-azt.
Kép: Pixabay
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
