Amikor a Te fizetésed is olyan… átlagos
Megjött várva várt adat, tavaly decemberben az átlagfizetés nettó 451.300,- Ft volt.
Minden f@sz@! – kiált fel sok ember, erre vártunk. Ja, nem. Mármint, hogy igen, sokan várnak erre, csak kérdés, hogy mennyi ideig kell még a „buszmegállóban” ácsorogni, mire megjön…
Vannak „néphülyítő” statisztikai adatok, ez tipikusan azok közé tartozik. Ez a szám pl. pont semmit nem mond, hiszen nem derül ki belőle, hogy minek (vagy kinek) az átlaga. Aki még több számot akar látni, itt megnézheti, de a fenti összeg ettől nem fog megjelenni a pénztárcájában. Legfeljebb a lelki szemei előtt lebegnek a szemléletének megfelelően „guruló” dollárok, rubelek, vagy újabban jüanok.
Utóbbit is tessenek megjegyezni, ez a könnyebb, mert az egyszerűsített verzió 人民币. Azt, hogy a hosszabb kifejezéseket hogy tudják rövidebben kifejezni a kínaiak, a pénzüket meg miért „fejtik ki” hosszabban, az megint az ő dolguk. Bár szerintem náluk is felmerül a kérdés, hogy így többnek látszik. Végül is, az is egy „pártállam” miért ne adnának a látszatra.
Az ilyesfajta adatok arra mindenképpen jók, hogy az embereket egymásnak ugrasszák. Na, nem mintha nem lenne erre még 1001 okuk. (Csak hogy tovább szaporíthassam a számokat.) Minden cégnél vannak ugyanis olyanok, akik ennél többet keresnek. Jóval többet is akár, de nyilván ők vannak kevesebben. Különösen így van ez egy termelő vállalatnál, ahogy ezt már annyiszor megidéztem. Pedig hát az értékteremtés alapja az, hogy gyártsunk valami kézzel foghatót. Amin ezek után sokan keressenek még többet.
Mint minden szám, így e mögött is csak akkor látunk valamit, ha van mihez hasonlítani. Aki végigböngészte a fentebb említett cikket, az láthatta, (a boltokban meg tapasztalhatta) hogy a reálkeresetek tovább csökkentek. Tehát igenis tessenek örülni annak, hogy a „nagyon klassz” adatoknak köszönhetően nem annyival, mintha többel lenne most nekünk kevesebb. Ugye látják! Nem látják? Na látják!
1.360 milliárd forint. Leírom számokkal is, hogy többnek látszódjon: Egyezerháromszázhatvan milliárd forint. Nagyjaink ennyit költöttek arra, hogy elhiggyük, amit mondanak. Pl. azt is, hogy fogadjuk el a statisztikájukat, hogy nekünk ennyi is juthatott volna, ha átlagemberek vagyunk. De mi nem vagyunk átlagosak! Mindannyian önálló egyéniségek vagyunk. Ennek persze nem abban kellene megnyilvánulni, hogy ennyiféleképpen kellene tenni azért, hogy előrébb jussunk. De még mindig azok vannak nyeregben, akik az egymás ellen való uszításban jeleskednek. Sajnos nagyon könnyű dolguk van, amíg a legkisebb munkahelyi csoportokban sincs egyetértés, csapatmunka, összhang. Mindenki csak a másik munkájával foglalkozik, a másik pénztárcáját nézi, és a másik hibájából akar tőkét kovácsolni magának! Ez így nem fog menni.
Tegyünk helyre még egy nagyon fontos dolgot! Neked miért jár a szád, Te úgyis többet kapsz! – mondják az alacsonyabb fizetési kategóriába tartózók a „felsőbb szintűeknek”. De azt azért fogadjuk el, hogy a vezetők többet keresnek. (Az arányokon majd még polemizálok egy kicsit.) Viszont a magasabb fizetési kategóriába tartozóknak ugyanúgy érdekük, hogy a cég megfizesse a beosztottakat! Ugyanis, ha a „dolgozók” nem kapják meg az őket megillető elismerést, akkor nem várják meg az önkormányzati választásokat, ahol kézzel kell a cédulákat az urnába dobni. Előtte fognak szavazni, lábbal és odébb állnak. Sajnos néha „20 fillérért” is, ahogy anno mondani szokás volt… Most ennyiért csak azért nem, mert eltörölték a fillért. Igaz a „szegény” forintunk lassan már csak annyit ér.
Ahol a „sűrűbb” forintokat kell keresni, azok nyilván magasabb szinten mozognak, amivel alapjában véve nem is lenne gond. A statisztika akkor lenne „igazságos”, ha azt mutatná ki, hogy egy bizonyos szint felett mi alapozta meg a kiemelkedően nagy ugrásokat. Persze hogy szükséges egy „egészséges” lépcső. De amíg korábban a menedzserek, projektvezetők, vagy már kimondhatatlan beosztásokkal rendelkezők néhány nagyságrenddel emelkedtek a „pórnép” fölé, most már egész csoportok, osztályok főosztályok összességének bértömegével rendelkeznek egy személyben. Ebbe természetesen beleértve az igazgató tanácsi, kuratóriumi, és egyéb magasan besorolt „szakmák” nagyjait is. Hogy netán politikai szálat is beleláthatnánk lógni? Ááááááá! Ja, de!)
Azért kell(ene) együtt dolgozzunk tovább, hogy ismét elmondhassuk: Minden…, Na, jó nem bocsátkozom ismétlésbe, legfeljebb képben!!
Kép: Pixabay montázs!
Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.
