Újabb bizonyíték arra, hogy a körülöttünk levő tárgyak mekkora hatással vannak ránk. Különösen, ha megtöltjük őket tartalommal. Hogy fizikailag vagy csak képzeletben, ez már mellékes. Illetve egy fenét: pont ez a lényegük!

Fordított világban élünk, még akkor is, ha nem feltétlenül az éppen aktuális helyzetre gondolunk. Sokszor futunk bele olyan marketing-kampányokba, amikor különféle üzletláncok a saját születésnapjukat ünneplik. Ennek apropóján ők ajándékozzák meg a vásárlókat. Lehet, hogy ez így „érdekes”, mert kapni mindenki szeret, de szerintem akkor sem „normális”.

Ennek a blognak most nincs semmiféle ünnepnapja. Ha csak azt nem tekintjük örömünnepnek – és miért ne tekinthetnénk – hogy még mindig van mondanivalója. Hogyne lenne, hisz a nap mint nap történtek kerülnek előtérbe. Igaz, nincs világméretű olvasóbázisa, hacsak időnként bele nem sikerül nyúlni, egy többeket is érintő történetbe. Van viszont egy lelkes rajongói csoportja, amelynek tagjait a kis dolgok is megérintik. Tőlük kaptam a fotósorozatban közölt ajándékot. Rajta „a hétköznapok bölcsességével és tanulságával.”

Van egy látszólagos ellentmondás a két legfontosabb "idézet" között. De ez csak a külső szemlélők előtt okoz némi értetlenséget. Tévedés ne essék, ez nem azok számára furcsa, akik eddig nem olvasták az itteni bejegyzéseket. Csak azok látják más szemüveggel a világot, akik alkalmaznak valamiféle színszűrőt vagy szemellenzőt. Azt ugyan tudják, hogy a Föld nem lapos, azt viszont már nem mindenki, hogy nem is teljesen „gömb”. A cél persze továbbra sem a meggyőzés, csupán a véleményalkotás, lehetőség szerint kulturált formában.

Mint ahogyan a bögre kérdés is, csak egy kicsit alakult át. Az előző ugyanis összetört. A rajta ábrázolt fotóval együtt, amelyen „szerény” személyem volt látható. De ahogy a megújulásból is kiderült, nem elsősorban a külsőségek a fontosak (bár kétségtelenül kihagyhatatlanok) hanem, amit az álarc (vagy mostani példát hozva a maszk) takar.

Azért jó, hogy nem nagyobb ez a bögre. Kapok így is éppen elég hideget-meleget abból, ami bele- illetve ráfér. Így ha megtelik, ismét kiöntöm elétek, ami a fejemben van, úgy, ahogy a „kisember” látja a világot – időnként kicsit keserédesen. De túllépve a gondokon, továbbra is megyünk előre. Köszönöm, hogy velem vagytok!

Kép: most már Saját (bögre)

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával