A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül

(lépcső)Házon kívül

Az élet döntött helyette…

2024. szeptember 30. - Jumbóka

Ennek a meglehetősen kritikus felületnek a stílusjegyeit ismerve gondolom nehéz elhinni, hogy e sorok íróinak is lehetnek emberi gondolatai. Pedig itt is csak egy halandó ül a billentyűzet mögött.

Ez a blog, – így természetesen én is – ritkán foglalkozik tragikus életeseménnyel. Legalábbis nyilvánosan. Talán egyetlen kivétel volt, Pelé halála. Most megint egy olyan EMBER ment el, akinek munkássága meghatározó lehet mindenki számára. Akitől egy ország búcsúzik: Karsai Dániel alkotmányjogász, aki az ALS betegség következtében hunyt el.

Az ügyvéd úr élete és munkássága, közéleti szerepvállalása előtt sokan azt sem tudtuk, mi ez a betegség. De ez alatt, az alig több mint két év alatt, volt időnk megtanulni. Amibe a gyilkos kór mellett még inkább beleláthattunk, sőt megtapasztalhattunk, hogy mi történik akkor, ha valaki ezzel szembeszáll. Ő nem csak a betegséggel dacolt, hanem azzal is, hogy ezt miként lehessen emberileg kezelni. Az orvoslás nyilván egy másik szakma, bár annak is része az emberség. De ami még ennél is fontosabb a méltóság. A földi életet hogyan lehessen akkor befejezni, ha már a tudomány sem áll az ember mellé.

 

 

eutanazia.jpg

Az eutanázia fogalmát ma már nem kell magyarázni senkinek. De egy ebbéli döntést, csak tiszta tudattal, felelősségteljesen lehet meghozni. Bár ez, az embernek sajátja kell, hogy legyen, mint láttuk ez önmagában kevés. Ehhez segítséget kell kérni. Viszont ennek megadása az, ami a legnehezebb az egészben. Ki, és milyen szerepet vállaljon ebben? Bár már ezekre is vannak gyakorlati példák, a folyamat mégsem akadálymentes. Azzal, hogy a szabályozás nem egységes, mégsem elérhető mindenki számára. Dr. Karsai Dánielnek sajnos lehetősége volt megismerni a jogszabályi hátteret, annak minden hiányosságával együtt. A különféle paragrafusok ismerik ugyan az emberiességi, méltányossági és hasonló fogalmakat, de más környezetben. Ennek megváltoztatásán küzdött a családja, és sok más közreműködő segítségével. A betegség mellett harcoltak a joggal, a szemlélettel itthon és Európában egyaránt. Egyelőre eredménytelenül.

Nem szabad, hogy egy ilyen küzdelem hiábavaló legyen! Egyrészt mert vannak sorstársai, akiknek igenis fontos, a szemléletváltás. Másrészt a mellette kiálló és vele dolgozók munkásságának előbb-utóbb eredményessé kell válni. Egy biztos, ha valakinek, akkor ennek az embernek a nevét örökre meg fogjuk jegyezzük: Dr. Karsai Dániel.

Kép: iStock

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával

A bejegyzés trackback címe:

https://lepcsohazonkivul.blog.hu/api/trackback/id/tr4118598604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2024.09.30. 13:04:58

Megosztó téma.

Én nem tartom az ördögtől valónak, de nagyon átgondolt szabályozással mehet csak.

2025. 2024.09.30. 17:04:43

Nehéz ügy. Mindkét oldalnak megvan a saját igaza.

Úgy vagyok vele, mint az abortusszal. Elvből nem utasítom el a művi vetélést, de messzemenően ellene vagyok, hogy valaki csak azért is, divatból, hanyagságból, a védekezés kényelmetlensége, netán ideológia megrögzöttség miatt úgy járjon rendszeresen abortuszra, mintha csak egy boltba menne be. "Helló, doki! Na kaparja ki belőlem." Szerencsére a Fidesz okosabb, mint volt a PiS Lengyelországban, amely ideológiai indíttatásból a művi terhességmegszakítás teljes tilalmára szánta el magát. A magyar szabályozás a 2010-es kormányváltás óta is követi a korábbi joggyakorlatot.

Én magam nem ellenzem a passzív eutanáziát, de nem is támogatom nyakra-főre. Általános érv az ellenzők részéről, hogy miért nem öli meg magát a halálra ítélt illető? Nos, a teljesen legyengült, ágyhoz kötött szenvedő egyén már nem tud kiugrani az ablakon, nem tudja magára gyújtani a gázt, amivel a vele együtt élő hozzátartozói és a szomszédok is kárt szenvednének, de képtelen még az ereit is fölvágni a csuklóján egy késsel. És valljuk meg őszintén: biztosan ez a humánus módja? Ki a franc akar önkezével, fájdalmasan véget vetni az életének? A szenvedés ellen humánus megoldás a halálba segítés kíméletes módon.

De ha teret engedünk neki, gyakorlattá válik, az lehet a vége, mint az abortusz-divatnak. Elfajzik, áteshetünk a ló másik oldalára.

És ott van még az orvosi oldalról való megközelítés is. A hippokratészi eskü. Ebbe bár bele sem megyek.

Szóval nem egyszerű.
süti beállítások módosítása