Valami elkezdődött. Még az is lehet, jó (lesz). De a magyar egy „leleményes nemzet”.
Kétségtelen, hogy kavicsot dobtak az állóvízbe az új PET-palack visszaváltási rendszerrel, De ott „szólt a legnagyobbat”, ahol azt „tervezték”? Az biztos, hogy indulatok több helyen is keletkeztek.
Az újrahasznosítás tényleg klassz dolog ott ahol működik. Már gyerekkorunkban is gyűjtöttük a papírt, a vasat, vittük a MÉH-be. Igaz, nem feltétlenül a környezettudatosság vezérelt bennünket, hanem a kis aprópénz, amivel ezt gondoltuk, elkezdjük tanulgatni a pénz körül forgó kapcsolatok különféle formáit. Azóta sok minden változott, tényleg csak aprópénz, amit kapunk… már ha kapunk valamit. Sőt, már annak is örülünk, ha átvesznek valamit és nem nekünk kell fizetni érte.
Mondják, hogy olyan kis gyűjtögető vagyok, nem dobok ki semmit. Most legalább elmondhatom, hogy újrahasznosítok. Retró szatyrom a származását tekintve spanyol, egy mezőgazdasági kiállításról való. Kora, lassan 10 éves, és már a Covid idején is „göngyöleg” szállításra szolgált.
De most már minden „rendben”, hiszen a visszaváltható PET palack korszaka újra beköszöntött hozzánk is. Anno persze a gépek körül is voltak „fennforgások”, nem hiába lázadoztak. Sokszor emlegetjük a külföldi példákat, nem véletlenül. Ott ugyanis működnek hasonló modellek. Bár a magyarok sok találmányt adtak a világnak, illik azért nekünk is átvenni valamit, főleg ha működik. Néhány éve, amikor Hollandiában voltunk, az utcán hörpintettem ki az üdítős palackból az utolsó kortyot. Még el sem jutottam a szemetesig, amikor már lépett felém egy „önkéntes gyűjtő”. (Nem volt tolakodó, de mozdulataiból látszott a szándék.) Valószínűleg ő már tudta, hogy nem szabad megvárni, amíg a kukába kerül, mert onnantól kezdve a kiszedésért már büntetés jár. Ugye így már érthető az itthon hajléktalanok „felháborodása”. A hatóságok ugyanis most felhívták a „privát újrahasznosításban” rejlő ellentmondásokra, és újra leírták a – régóta érvényben levő – sorokat. A szemét az nem „úgy” hulladék, és az már „kinek is” a tulajdona… tehát lopás… stb…
Na és itt jön a „tovább” gondolkodó ember, (amatőr) blogger, vagy nevezzük bárkinek. Miért is lett hirtelen olyan fontos ez az 50 Ft? Tudom-tudom, már itt ezen a felületen is többször „megbuktam, mint gazdasági szakember”. Nem véletlen, hogy nem jelentkezek ilyen vizsgára.
Nagyságrendi számolás következik, minden különösebb háttértanulmány nélkül! Tegyük fel, hogy minden ember, minden nap vesz egy „valamilyen” flakont vagy üveget. (Jaj, többször leírtam már, hogy régen nem vagyunk 10 millióan. A csecsemők meg minden nap bekapják anyáét, jaj, dehogy szabadulnának meg tőle… Viszont ott vannak a házibulizók, akik meg a többszörösét fogyasztják a hétvégén a göngyölegbe valókból.) Tehát a 10.000.000,- Ft-ot szorozzuk meg 50-el és 365-el. Szükséges leírni a „qrv@sok” nullát, vagy e nélkül is érzékelhető, hogy mekkora pénzről beszélünk? Éééééés ezt a pénzt minden egyes vásárlásnál „szépen” be is fizetjük. Tehát rögtön befolyik a nagy zsebbe. (Hogy kiébe azt itt nem vizsgáljuk.) Érdeke e tehát bárkinek, hogy ez a lóvé visszaszivárogjon a „köz”forgalomba? Tehát megfogalmazható a körforgás folyamata és jelentősége szépen a sajtóban. Valamint „csúnyán”, fejben és a közbeszédben.
(Azt már tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy a „nótórius” gyűjtögetők olvassák e, ismerik e az ide vonatkozó jogszabályokat. Az egyre kevesebb „utcai” rendőröknek meg van e idejük, lehetőségük, hogy ezekkel a „kisebb” problémákkal is foglalkoznak.)
Van e ebben tanulság? Pl, hogyan „csesszük ki” a hatalommal? Vegyünk egy (rossz) példát a közlekedésből! Ne hajtsunk gyorsan, és akkor ott nézelődhet a rendőr a bográcsállványával együtt az út szélén! Előbb-utóbb majd lesz ideje a „bűnt üldözni”. Esetünkben meg vissza kell váltani az üvegeket, és akkor lesz miből venni másikat! – tele sörrel! (Hogy ha kifogy, megint visszaválthassuk.)
Kép: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
