Kutyaszemmel az Adriára! – 1. rész

Gyertek velem (képzeletben) az Adriára! Félreértés ne essék, én valóban megjártam. De az én szemszögemből nézve egyelőre kevesen gondolhatnátok, hogy miképpen. Higgyétek el kutya-jó volt!

Engem legalább nem lehet elfogultsággal vádolni, hogy megérintettek volna „miniszterelnökötök” szavai: "Több Balaton, kevesebb Adria!" Én ugyanis – egy bizonyos határigjobban tudok alkalmazkodni mindenhez, mint a gazdáim. De miért lennék hiteles bárki számára? Nos, miután megunják a velem való foglalkozást, engem is leültetnek a TV elé, így közvetlenül tárul fel a propaganda. Legalább a megszólalók nem mondhatják, hogy a kutyát sem érdekli. Az én négy lábamra meg a két tasla fülemre ugyanúgy hatnak a különféle ingerek. Sőt, egyesek még jobban!

tesla-horvat_eleje.jpg

Előzményként annyit, hogy többször voltam már ezen oldal gazdájának múzsája. Legalábbis jó néhányszor ihletet adtam az agymenéseihez. Hol egy kicsit kevésbé, hol sokkal inkább negatív színben tüntetett fel. Itt az ideje a visszaugatásnak!

A történethez tartozik még, hogy van nekem egy „mostoha” gazdám, akit most a történet egyszerűsége kedvéért nevezzünk „csak” Sanyinak. Neki jutott az a megtiszteltetés, hogy elszállítson a „közeli és olcsó” Balaton helyett a „távoli és drága” Adriára. A gazdáim ugyanis már jóval korábban nekilendültek az útnak, rám hárítva a házőrzés nem kis felelősségét. Az ötlet persze nem hirtelen jött, hanem még januárban úgy ítélték meg a döntéshozók, hogy a teljes baráti társaságuk menjen csak minél távolabb itthonról. Na, engem amúgy sem hatott volna meg valami COVID-19, elég nekem a bolháimmal, meg a bokrok között feltűnő gyíkokkal megküzdeni.

Sanyiról tudni kell, hogy nem egyszerű eset, ugyanis már az autójába sem enged beülni. Így hát kikönyörögte a háziak kettes számú járművét. Én persze nem bántam, mert úgyis ahhoz vagyok szokva, legalább  megmutattam, hogyan is kell ebbe pakolni! – természetesen a saját érdekeimet figyelembe véve.

A hitelességhez és a pontossághoz hozzá tartozik, hogy akár kutyával, akár anélkül indultok el, jó egy picit előre látónak lenni. A kutyáskodás még meg is erősíti ezt a tényt. A magamfajta túlzott mozgásérzékenységgel rendelkezőknek ugyanis nem esik jól hosszútávon egy helyben lenni, pláne, hogy még ha a csomagtartót is megfelezik. Főleg, hogy ilyen felesleges cuccokat visznek – nyáron – mint több váltás ruha, meg két szatyor lábbeli. Hát normálisak ezek? Végül megnyugodtam, mert megláttam a rágcsálni valókat meg a labdáimat is.

Szóval: a kutyának sincs kedve sokat várakozni, ezért:

Na, de elindultunk végre, hiszen alig tudtam megülni a (seg…men) fenekemen! A „képes” felemet már láttátok, siessetek, mert ha lemaradtok, csak a „farkas” részem marad meg az emlékezetetekben!

tesla_horvat_hatulja.jpg

(Nos, várjátok már a további részleteket? Én is!) ITT OLVASHATÓ

Barangolásom bemutatását a Határátkelő blog is segítette!

Kép: saját – vagy legalábbis rólam. Van olyan, hogy kutyaszelfi?

üdv: PFT: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával