Ilyen magas szinten, ilyen „káderek” bevonásával (illetve kivonásával) még soha nem ment az egymásra mutogatás a FIDESZ berkeiben. Mondjuk az is igaz, hogy ennyire még sosem szőtte át a félelem az „állampárt” háza táját.
Ismét egy lehetőség arra, hogy elmondhassam, én még az előző évszázad, sőt évezred gyermeke vagyok. De mivel túléltem ezeket az évfordulókat, büszkén jelenthetem, hogy köszönöm szépen, jól vagyok. Ezzel együtt azt is látom, hallom, tapasztalom, hogy mi folyik ebben a kis hazában, ami a sok-sok évszázados, vesztes szereplés miatt mindig csak összement. Nyilván a további zsugorodás azért nem egy reális elképzelés, de valljuk be, nem is nagyon lenne hova… Na, azért nem kell megijedni, hogy ez egy „bezzeg a mi időnkben” típusú írás lesz. Nagyon is mai, sőt még magyaros is.
Az utóbbi időben elharapózott nyíltság, átalakulás és felgyorsulás már-már az egykori szovjet időket idézi, amitől pedig mindenki igyekszik elhatárolni magát, De nálunk mintha nem ez látszana. Csak ugye az egykori „szó-triumvirátus” megalkotóját, „Михаил Сергеевич Горбачёв”-ot (Gorbacsov) még Nobel-békedíjjal is kitüntették. A mostani „Kreml-lakó” viszont aligha részesülhet ebben a megtiszteltetésben. „Nagyjaink” mégis annyit járnak ki „Zsigulikutyázni” Moszkvába, hogy ennyit talán még az „átkosban” sem. (Zsiguli kalaptartóján bólogató kutyus. A szerk.) De ízlelgessük csak az egykori jelszavakat! Az első legyen az „ускорение”, szó szerint: gyorsítás, amire akár hajazhatna repülőrajt is. Csak az a baj, hogy már márciust írunk, és az után égető (más nevei: fáklya, vagy orosz neve után форсаж –forszázs) mintha egy kicsit halványabban pislákolna. Aztán ugye itt van a „перестройка” (peresztrojka) a Szovjetunióban 1985-ben elindított gazdasági-társadalmi reformcsomag neve. Hááááát, a nálunk kb. 15 éve tartó gazdasági átalakulás sem sikerül(t) annyira „jól”. A felzárkóztatásra „ítélt” európai országok középmezőnyéből sikerült az unió tagállamainak utolsó helyére besorolni. A nyíltságot „гласность”-ot, a gazdasági nyíltságot aztán végképp átértelmezték nálunk. Inkább átváltoztatták valamiféle „kibeszélőshow”-á. Nos, ez utóbbiról szól ez a bejegyzés.
Azt még most sem tudjuk, hogy igazán van e mitől, vagy kitől tartaniuk a mai „ország vezetőknek”. Hiszen a korábban szerte-széjjel húzó, és egymást is inkább csak savazó ellenzékiektől nem kellett „félniük”. Bár most van egy ember a „másik” oldalon, aki az átlagosnál több „hívet” toborzott maga köré. De akik Magyar Péter körein kívül rekedtek (szándékosan vagy csak még nem döntöttek) továbbra is a FIDESZ életben maradását segítik. Így a „fiatalok” a soraikon kívül is támaszkodhatnak olyanokra, akik segíthetik a „bennmaradásukat” a jelenlegi helyzetükben. De, hogy mégis csak van „némi” baj, azt az jelzi leginkább, hogy saját fészekaljuk is pánikszerűen reagál egyes dolgokra. Ugyanis a körön kívül rekedtek előbb-utóbb olyan dolgokat is kikotyoghatnak, amelyekre egykori fészekrakójuk nem biztos, hogy annyira nagyon büszke lenne.
Matolcsynak a partvonalon túlra távozásakor már fennhangon szajkóznak olyan dolgokat, amelyeket „uralkodása idején” is sejthettünk. (Ha mi nem is, „csak” mondtuk, de ők igen!) Lázár János meg olyan kinyilatkoztatást tett, ami ugyan csak nyílt titok volt, nem is értettük, miért nem lehetett erről beszélni. Pontosabban tudtuk, inkább csak azt nem értettük, hogy miért nem volt ennek következménye. (Na, utóbbit még most sem tudjuk, hogy lesz e.) A „vonatügyi” miniszter ráadásul „szinte” név szerint is megemlített néhány „főkolompost”. Ebben megint van egy kis bizonytalanság (legalábbis részemről) hogy miért fogalmazott így. Azt gondolja, hogy az ő pozíciója biztos, és csak „másoknak” kell menni? Olyan szépen sorba vette, az oligarchák „jelképeit”, a jachtot, a repülőt, (remélem ebbe a helikoptert is beleértette) hogy ihaj! Egy-két dolgot persze „kifelejtett” pl. a trafikokat. Jó, mondjuk, ezek kisebb egységet képeznek egy kastélynál, de utóbbi azért mégis csak érthető. Miért is mondta volna, hiszen már mindenki tudja, hogy az övé merre van, ugyanis (szinte) minden vasútállomás környékén volt egy arra mutató nyíl, megjelölve a távolsággal. De az is lehet, hogy csak a vonatoknál „megszokott” késés miatt maradt le ez az igencsak fontos „szerelvény”.
Szóval a nagy nyitás szelei már mutatkoznak, csak nehogy itt is kivigyen valakit a huzat az ablakon. (Mint ahogyan az ugyancsak a keletebbre eső nagy testvérnél szokott lenni.) „Valami” ugyan elkezdődött, de majd kiderül, hogy ez „megy e valahova!” – csak hogy ízlelgessük az ismert mondást. Azt ugyanis még nem tudhatjuk, hogy az egyelőre „beszólás”-szintű kinyilatkoztatásoknak lesz e valódi következménye, vagy ez csak valamiféle választási furfang. Ha a riválisokon már nem találnak fogást, akkor keresnek maguk között valakit, vagy valakiket.
Kép: Pinterest
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
