Az első reakció, persze hogy mindenki számára valamiféle promóciót sejtet. Főleg úgy, hogy az idegen szavakat kergető „író” is megfeledkezett magáról…

Pedig… az egyetlen olyan „gyülekezet” amelynek nincs szüksége reklámra, hiszen mindenki ismeri őket. Csak ezzel nem annyira „illik” dicsekedni. Naná, a nyíltság, az igazságérzet mindig is fájó pontja az emberiségnek, főleg, ha a saját dolgaival kell szembenézni. A másé persze egészen „különlegesen” hat… Ott ugyebár a szálkát is, a sajátjukban meg gerendát se…

A sör azért összehozza az embereket. Gondolom ezért is választotta a kutyapárt ezt a „varázsitalt” az egyik legfontosabb jelmondatának tárgyául. Gondoltam megviccelem őket, bár a folyékony kenyérrel tréfálkozni nem feltétlenül okos dolog. A hétvégi kitelepülésük alkalmával meglátogattam a párt „macska őrs” frakcióját. (Azt ugye nem kell külön megmagyarázni, hogy miért lehet macskahívő a kutyapárt két legagilisabb szimpatizánsa.) Vittem nekik egy kis sört ajándékba. Na, persze ebből a nedűből én se szívesen adok másnak, azért választottam a kisebb kiszerelésű egységet. (0,33 l) Mit ad Isten, pontosabban a „képviselők”? A szlogenjükhöz híven ugyancsak ingyen sört kaptam, de nagyobb kiszerelésben! (0,5 l) Mekkora nyereség: 0,17 l/db. (Ráadásul kétszer, hiszen 2 egység „dobozos”-ról beszélünk.)

Egészen hazáig gondolkodtam ezen a matematikai összefüggésen. Itthon aztán bekapcsoltam a TV-t. Kár volt… Vagy mégsem? Mert már magam sem tudom, hogy mikor szembesülök a valósággal. Már megint kapott valaki valamiféle EU-s pénzt. Nem most, mert most a „csúnya” Brüsszel nem ad. Valami régebbi mutyival való összefüggésről hablatyoltak a „dobozban”, ami az évek folyamán vékony, úgynevezett síkképernyőssé alakult. De a kinyilatkoztatások természetesen nem változtak. Szóval… valakinek ment a pénz. Csak hogy – rosszindulatú feltételezések szerint – az ügyfél úgy részesülhetett az ilyen jellegű támogatásból, hogy valamennyit „visszaszivárogtatott” annak, aki elintézte.

Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy megint előrukkoltam valamiféle hasonlattal a két történet között, az nagyon téved. Én csak egy sörcsere igaz történetét állítottam párhuzamba egy „elképzelt”, de sokak által valódinak feltüntetett vízióval. Ezeknél az eseteknél ugyanis mindig, minden fél jól járt. Pedig egy túrót! A második történetben van egy látszólagos mellékszereplő csoport. A nép, „az Istenadta nép”...

Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja…

(Arany János: A walesi bárdok)

Nem sokakból áll, úgy néhány millió főből. Igaz, ők közvetlenül nem vesznek részt ebben a „pénz-átáramoltatási” akcióban. Csak annyiban, hogy az egész az ő „érdekükben” történt. Bááááár most épp kimaradtak belőle.

Szóval… most egy kicsit kevésbé érzem magam kutyául. (Miután a kapott sört kiegészítettem egy kis háztájival.) „Megvigasztaltak” ugyanis, hogy ők a jelen helyzetükben egy kicsit kevesek a változtatáshoz. És most is csak 0,17 literrel tudtak hozzájárulni. A többieknek meg… olyan, mintha érdeke lenne, hogy ne történjen semmi. Így, ha valóban érdemi előre lépést szeretnénk, a változáshoz valóban „örök élet”-re lesz szükség. Hajrá!

Kép: Saját – mármint a fotó

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával