A korábbi feladványok sem mindig csak egy-egy fotóról szóltak. Többen meg is kérdezték, hogyan illik ez bele egy írássorozatba. Nekik is igazuk van, meg azoknak is, akik az olvasásban is szeretnek egy kis szünetet tartani.

Kitettél egy fotót „oszt jó van!” Sokaknak ennyiből áll egy fotóblog, pedig annak is meg van a varázsa. Na persze nem mindegy, hogy honnan ”lövik” azt a képet, és milyen céllal. De egy magamfajta közéleti bejegyzés gyűjtemény gazdájának is jól esik egy kicsit kikapcsolódni. De nekem se mindegy hová pillantok. Ezért tárok elétek olyan képeket időnként, amelyeken nekem is megakadt a szemem valamiért.

Ritka az ilyen alkalom, de most én is abba helyzetbe kerültem, hogy nincs szabad hétvégém. Ez még inkább serkentett arra, hogy félrenézzek, és ezzel is egy kicsit enyhítsek a nyomáson. Még akkor is, ha az alábbi kép összefüggésbe hozható a munkával. Csak persze más a látószög. Na meg némi igazolás annak, aki azt mondja, hogy erről nincs mit írni. Dehogy nincs, csak legyen aki elolvassa!

Vannak véletlen pillanatok az életben, de az a furcsa, hogy ez a kép teljesen tudatosan készült. Mi ebben a meglepő? Az – kérem szépen – hogy én voltam a leginkább kiakadva, amikor előhívtam. (Na, jó ez csak a flancolás része, hiszen persze, hogy mobillal készült. Csak olyan jól esik arra gondolni, amikor kedvenc fizika tanárom az óra felét azzal töltötte, hogy fotós élményeket mesélt.) A kattintás után ugyanis a kijelzőre néztem, és nem értettem, mi van rajta. Azt gondoltam, valamit félrenyomtam. Nem hittem el, amit látok. Na, most ezt az értetlenséget osztom meg veletek. Kitaláljátok mi ez? Azt persze úgy sem bírom titkolni, hogy én mire gondoltam. Ez egy teremgarázs lenne? Miért is ne? Minden este itt parkolok, miért ne sülhetett volna el? (A fényképező Teeeeeeee! Ez nem egy +18-as blog!) Adok néhány napot a gondolkodásra.

Még a bloggerképző iskolában is visszaköszön az, amit már általános iskolában is tanítanak, hogy egy irománynak legyen füle és farka. (Már ettől is elválik a gyerekkorban emlegetett bocitól, akinek ugyebár egyik sincs.) Tehát itt is álljon valami tanulságféle: nem kell minden nyílásba belenézni! Holnap egy sokkal komolyabb témával jelentkezem, ahol talán háttérbe szorul a képi megjelenítés.

Kép: saját

üdv: Jumbóka, a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával