Mondják, ha a „színpadon” feltűnik egy fegyver, az előbb-utóbb elsül. Persze a volt vezérkari főnök (Ruszin-Szendi Romolusz) pisztolya néma maradt, és ez így is van rendjén. De a visszhangja azért szól rendesen.
Van úgy, hogy fontos ügyekben is elkések egy-egy reakcióval. Talán már egyesek úgy gondolhatják: „engedjük el”. Persze ez nem így van, időnként nagyon nem. Ilyenkor illik egy kicsit más megvilágítást alkalmazni, hogy „érdekes legyen”. Na, akkor kapcsoljuk fel a lámpát! Az enyém kétfokozatú, most kaptam a „…emu”-ról!
Az első a klasszikus fogalom, a „fegyvernek látszó tárgy”. Tulajdonképpen le is lehetett volna tagadni. Hiszen nem látta konkrétan senki, lehetett volna csak a tokja. Persze kellene azt..., amit „elvileg” lehet. De a tábornok nem hazudott, mint azok egy része, akik az ehhez hasonló híreket általában terjesztik. Felvállalta, annak következményeivel együtt. Ami persze igen hamar többé válik, hiszen mindenki erről beszél. De ugye nem mindegy, milyen megközelítésben.
El is jutottunk a második fokozathoz. Ebben az összefüggésben ugyan nem sokat beszélünk róla, de szerintem ez sem olyan „kicsi” baja ennek az országnak. A fenti eset megint rávilágított arra, hogy a különféle jogszabályok értelmezése alkalmazása nagyon is nem egyértelmű. Az ügyben nagyon sok ismert, és elismert jogász megszólalt már. Sőt, kevésbé ismert és kevésbé népszerű egyaránt. Ők többek között az is taglalták, hogy a szóban forgó esemény egyáltalán a gyülekezési törvény hatálya alá esik e. Vagy pl.: mi a különbség a nyilvános hely, és a nyilvános rendezvény között? Ugye, hogy látszólag „egyszerű” fogalmakról van szó. Most képzeljenek el ennél sokkal összetettebb jogszabályokat, amelyeket több 10 vagy több száz oldalon foglalnak különféle paragrafusok közé. Ezeket hányféle módon lehet értelmezni. Éééééés akkor jönnek a „kormánypárti és az „ellenzéki” jogászok. Hogyan kérem? A jogszabályok nem mindenkire és minden körülmények között vonatkoznak? Továbbá „természetesen” egyértelműek. (Na, jó nem fogok álszenteskedni, látjuk, hogy nem.) Mint ahogyan vannak kormánypárti és ellenzéki „újságírók”. (Jaj, már megint nem tudom, hogy mit is kellene idézőjelbe tenni.)
Még nem is említettem a „gazda(g)ságunkkal” foglalkozó jogszabályokat. Azt hiszem, ott lehet csak igazából a zavarosban halászni. Sőt, sokak számára direkt az a „fontos”, nehogy ki lehessen bogarászni, hogy merre, hány óra. Szegény órások… Már régen idéztem kedvenc jogász ismerősömet, aki a következőt szokta mondani: Magyarországon még az is előfordulhat, hogy az nyeri meg a pert – vagy ahogy ő szokta mondani a „pört” – akinek igaza van.
Félreértés ne essék, ha van az a terület, akkor itt ki lehet tenni az egyenlőségjelet, akár a kormányzati, akár ellenzéki oldalról beszélünk. Előbb utóbb úgyis változnak a szerepkörök. Bár azt hiszem, lassan tényleg eljön az ideje, hogy az „előbb”-re gondoljuk egyre többször. Bááár mi, a legtöbben akkor is „kisemberek” maradunk. Akik feje felett meg ilyen-olyan jogszabályi környezetben döntenek.
Képek: Pixabay/Pinterest montázs
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
