Hajógyári sziget, Diáksziget, „Eurowoodstock”, Sziget, TISZA sziget, persze időnként megtoldva a támogatók nevével. Talán nem tűnik el a térképről.
Egy sziget az atlaszokban jól láthatóan is elkülönül a környezetétől. Általában egy olyan szárazföldet illetünk ezzel ez elnevezéssel, amelyet folyók, tengerek, óceánok ölelnek körbe. Mindezek, már csak a névből adódóan, elszigetelik az ott élőket, az ott történő dolgokat a „külvilágtól”.
Most úgy látszik, át kell értékelnünk ezt a „sziget-üzemmódot”. Az évtizedek óta ott bulizó fiatalok ugyan tényleg egy „másik világban” érezhették magukat néhány napig. De úgy, hogy mégis egy kapocsként kötötte össze azokat, akik különböző országokból érkeztek. Elkezdtek ugyan felcsendülni a megszűnés csengettyűinek hangjai, de nagy harangot végül az idén hallottuk megkondulni a legerőteljesebben. A „Sziget” költségvetését hallva természetesen mindig nagyobb számok bukkantak fel. Külső szemlélő számára talán egy kicsit érthetetlen is hogy a milliárdokat hallva miért haladunk a megszüntetés felé. Persze ha ezek az összegek olyan helyeken keletkeznek, ahol az irigyek „fejcsóválásainak” nagyobb hatása van, mint a befektetők pénzének, akkor ott tényleg baj lehet. Ahol ekkora összegek mozognak, ott nyilván azon megy a „szurkolás” az egyik oldalon, hogy „megbukjon” a történet, a másik oldalon meg az „életben maradás”.
Nem véletlenül teszem az irományoknál használatos szigetbe az angolokat. Bár földrajzilag valóban elkülönültek Európától, mégis az Európai Unió meghatározó tagjai voltak hosszú ideig. Igaz, én is sokat piszkáltam őket amiatt, hogy „fordítva vannak bekötve.” Emiatt nem is olyan nagy baj, hogy a „csatornán túlra száműzték” őket. De azt én sem gondoltam volna, hogy lesz az a „politika ideológia”, ami valóban kiszakítja őket az öreg kontinensről. Amikor arról írtam, hogy egy-egy döntés hatása csak évek, évtizedek múlva „köszönhet” vissza pl. erre is gondoltam. Arról nem is beszélve, hogy ez a történet sem csökkentette jelentősen a kinti „magyar” városok lakosságát. Nekem is van olyan közvetlen rokonom, aki ugyan megpróbált hazajönni, de fél év múlva szó szerint – sírva – menekült vissza. Igaz, hogy egyfajta köldökzsinórként összeköt bennünket a „Csalagút”, de mégis úgy tekintünk rájuk, mint akik a „másik oldalon” közlekednek. Ja, bocs, tényleg!
Ezek után szabad e meglepődnünk azon, hogy a már más területen „messiásnak” is kikiáltott Magyar Péter itt is valamiféle megmentőként bukkanjon fel? (Azt már tényleg csak zárójelben merem megkérdetni, hogy egy ilyen nagyságrendű projektnél van e szerepe a politikai megjelenésnek?) Zárójelen kívül meg háááát… Legfeljebb azon lehetne vitatkozni, hogy a pénz „csinálja” a politikát, vagy fordítva. Ééééés akkor még csak vissza se kell pillantani a baromfiudvarba a nagy „dilemmáért”: ami ugye a tyúknak meg a tojásnak az a bizonyos esete egymással.
Na, de térjünk vissza a „térkép-üzemmódba”. Az iménti felvezető után már nem is nagyon kell elé tenni a jelzőt, hogy „politikai”. Jelenleg Magyarország (lezárt) választási térképe narancssárga. Csak valami nagyon nagy felbontásban találni rajta 1-2 más színű pontot. Viszont gombamód szaporodnak a TISZA szigetek. Ezek a számszerű- és a területi növekedésük miatt előbb-utóbb összeérnek. Úgy meg még a FIDESZ-nek is nehéz kampányolni ellenük, hogy a cél az egész ország „piros-fehér-zöldbe” öltöztetése. Kétségtelen, hogy a legnagyobb „SZIGET” Budapesten van, ráadásul a Duna fogja közre, mégsem kell Titel-ig hajózni a nagy találkozás miatt. (Mi még így tanultuk a torkolati pontot, azóta az AI így „pontosítja”: Szalánkémén (Stari Slankamen).
A visszaszámlálás már elkezdődött. De csak néhány nap múlva kéri el a klasszikus „centi” méretét. Amelyet eleinte a katonaságnál is még „malomkerék”-nek neveztünk, da amilyen gyorsan telik az idő, majd csak elkopik…
Kép: Google montázs
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
