Ha valami kimerítheti az „abszolút filmszínház” kategóriát, akkor ez a történet mindenképpen esélyes. A második felvonásban különösen.
Személyes emlékek is „színesítik” a korszakot, de a lényeg nem a régmúltban rejlik.
A címben ugyebár kérdést elhelyezni az álmoskönyvek szerint se jelent jót. De…