Ha most valaki 18-as karikával ellátott írást vár, annak csalódást kell, hogy okozzak. Legalábbis első körben. De, hogy az ilyesfajta dolgok iránt érdeklődőknek se hagyják abba az olvasást, (meg ne veszítsek el egyetlen olvasót sem) lesz „arra” való utalás is, – ha másként nem – egy link formájában biztosan. Az írásban többször felvetődhet majd a szex és az erotika fogalmainak keveredése. De, hogy ez ne szüljön ellentmondásokat, hagy idézzem vissza a Szerető szívek című antológia bevezetőjében említetteket: „Az erotika a szex lírai formája.”

Nekünk is korán kezdődött. Hiszen már tizenéves korunkban is volt ingerenciánk a szexre, ha akkor nem is kötöttük össze az erotika fogalmával. Pedig már az is 30 éve volt. Emlékeztek még? 70-es évek vége, 80-as évek eleje. (Jah, nekünk még nem kellett odaírni, hogy ezerkilencszáz, mert mindenki tudta.) Faltuk az IM (Ifjúsági Magazin) aktuális rovatát, ahol Veres Pali bácsi tanácsait olvashattuk. Az „öreg” – aki sajnos 2006 óta már nincs közöttünk – hétköznapi őszinteséggel beszélt a tinik mindennapos problémáiról. „Mit lehet mondani? B@szni nem lehet mondani!” (sic!) – hangoztatta előadásaiban. Na, jó ezt már nem az IM hasábjain. Ugye mennyire igaza volt! Még hogy volt, van!

Akkor hogy lehet az, hogy manapság még mindig tabuként kezeljük ezt a legtöbb „normális” embernek a hétköznapjaiba beleépülő „tevékenységet”? Na persze, ez intim dolog – mondhatják jó néhányan. Két konkrét ember viszonyában valóban. De magának a témának a felvetése nem arról szól, hogy adott személyek hálószobatitkait vesézzük ki. (Most tekintsünk el attól, hogy egyes – már magukat is celebnek tituláló személyek – szándékosan szivárogtatnak ki dolgokat azért, hogy aztán még látványosabban tagadhassák.) Az szex egyfajta kultúra. Ennek a kultúráknak a megismerésére pedig számtalan tanulmányban és közforgalomban kapható könyvben is van lehetőség. Elég csak a „Káma-Szútra”-ra vagy az "Illatos kert"-re gondolni.

De nem kell feltétlenül a tudományban vagy a szépirodalomban keresni a mindennapi gyönyöröket, amikor ez kéz- (pontosabban test-) közelből is megtapasztalható. Akkor meg miért ne lehetne róla beszélni, írni, olvasni. A hűség megtartása mellett (ha már egyszer eljutottunk idáig) nincs igazán más módszer újabb lehetőségek megismerésére. Egy valódi kapcsolat hossza pedig a végtelenségig is elnyúlhat, (természetesen csak emberi léptékkel mérve) így viszont csak külső források alapján kaphatunk újabb információkat. Ezeket a megismerési formákat sem kell feltétlenül nagydobra verni. Elég a jó ízlés határáig elmenni. Nem kell mindenkivel, mindenütt beszélni róla, ugyanúgy ahogy maga a „tevékenység” sem tartozik mindenkire. De ha megtaláltuk azt a közösséget, ahol jól érezzük magunkat, és szabadon tudunk véleményt cserélni, miért ne tehetnénk közkinccsé tapasztalatainkat. Nem feltétlenül kell falakat döntögetni. Tudjuk, hogy a berlini fal ledöntésének fizikai folyamatánál jóval ütősebb volt annak politikai (mondhatni ideológiai) háttere. Itt pedig még közel ekkora léptékekben sem kell gondolkodni. Annál is inkább mert a paci másik oldalára sem kell feltétlenül átesni. Még akkor sem, ha ez a magasság kisebb még az említett falnál is. Hogy hol húzzuk meg a határokat? Ebben sincsenek egységes szabályok. Ugyanúgy, mint ahogy a szex terén sem.

Végezetül egy kis útravaló, pontosabban egy kis olvasási lehetőség. Persze, hogy az erotika berkeibe vezető út felé. Sokak számára egy újabb iránymutatás az erotika változatosságának megismerésére. Hogyan néznek ki a párosan írt erotikus történetek? Mi az a sukizás? Minderre választ kaphattok, ha az előbbi kérdő mondatokra kattintotok. Ahogy az ottani írók szokták volt mondani: jó huncutkodást!