A közösségi média világában általánossá vált a mindenkit egy csokorba foglaló köszöntés. (Ennek összes előnyével és hátrányával.) A lustaságot pl. elég nehéz bármelyikbe is besorolni. A negatívumok között viszont van egy nagyon érzékeny pont.

Talán nem késő még a szenteste előtt egy nappal – az írás megjelenésekor – felhívni a figyelmet egy nagyon gyakran elfelejtett jelenségre. A fa alatt úgyis gyakori az elérzékenyülés. Kár lenne a szomorúságot fokozni egy olyan dologgal, ami „egyszerű” figyelmességgel elkerülhető.

Számtalanszor leírtam már én is, hogy az idei év mennyiben más az eddigiektől. (Most tegyük félre a jövő évi „előrejelzéseket”.) A közvetlen találkozásokat elkerülendő, sokan élnek a „távköszöntés” intézményével. Ráadásul ezeket csoportba foglalva teszik. Függetlenül attól, hogy én ez utóbbit a lustaság és az álszentség kategóriájába sorolom, a legtöbbeket azért a jó szándék vezérli. Éppen ezért most csak a visszásságra hívom fel a figyelmet, azt mindenki önértékelésére bízom, hogy melyik „kategóriába” sorolja magát.

Könnyű dolga van azoknak, akik a facebook-on akarják jókívánságaikat továbbítani. Akár csoportot hoznak létre, akár egyesével gyűjthetik össze az ismerősöket. Egy valamit azonban gyakran elfelejtenek. Az ember halandó, és a földi életből való távozásával nem törlődik automatikusan a profilja. (Ezt még nem oldotta meg a „modern” világ, hogy itt is közvetlen kapcsolat legyen az égiekkel vagy a másik véglettel, amit inkább nem írnék le így az ünnepekre való tekintettel.) Odáig már eljutottunk, hogy egyesek a végrendeletünkben utalást tesznek a közösségi arculatuk sorsát illetően a haláluk után. De abban a szomorú pillanatban (vagy éppen azért, mert a kiszámíthatatlanság miatt ez nem volt bekalkulálva) senki nem gondolt korunk egyik „legfontosabb” kirakatának lezárására. De ez nem az elhunytak vagy a hozzátartozók hibája.

Értem én, hogy senki nem tarthatja fejben minden egyes „ismerősének” a sorsát. De ha már „ismerősnek” nevezi (a facebook legalábbis) akkor tessék felvállalni, hogy valóban tudjuk e, hogy mi „jó Isten” van vele. Sajnos lehet, hogy már csak az utóbbi. Egy 38 ember számára jól sikerült üzenetet ugyanis eléggé le tud rombolni egy olyan „találat”, ami a 39. ember családjában akár megbotránkozást is okozhat.

Így a karácsonyra készülve nagyon is érzékenyen érintheti azokat a hozzátartozókat, akik István vagy János nevű hozzátartozóikra emlékeznek a szent napokon. Egykoron ugyebár ezek a nevek sokkal előrébb voltak a népszerűségi listában, mint manapság.

Kemény szavak ezek, így – megörökítve írásban – talán még inkább átgondolásra ajánlottak. De ezt az „apró” figyelmességet magunk előtt tartva sokkal meghittebb és boldogabb lehet az ünnep mind a magunk, mind mások számára. Mi mást is kívánhatnék jómagam is. Holnapra próbálok egy kicsit vidámabb köszöntővel is előrukkolni.

Kép: pixabay 

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával