Biztosan Te is tagja vagy valamelyik közösségi oldalnak. Még az is lehet, hogy ezt az írást ott találtad meg. Nem? Na, majd legközelebb!

Kivételesen igyekszem nagyon óvatosan fogalmazni. Nem gyakran fordul elő, de most muszáj. Na, nem azért, mert a „cenzné” ezt sugallja, mert egyébként elég gyakran megtenné. (Pontosabban meg is teszi, csak én legalább itt nem kell, hogy hallgassak rá.) Ezen a „szent” helyen, a „látszólagos szólásszabadság” hasábjain, hagy éljem ki magam egy kicsit. Már csak azért is, hogy ne máshol jöjjön elő. Tudjátok, ez egyfajta fejszelep. (Ahogy a blog „arckönyves” felületének mottója is mondja:)

Fejszelep blog: „A közélet hatása a közérzetre! Ha felül jön ki a gőz, azt levezeti a fejszelep. Ha alul, az gáz!”

Na, de mire ez a nagy „visszafogottság”? Maga a téma nem annyira lenne érzékeny, de túl sok olyan ismerősömet érinti, akik közel állnak hozzám. Így távol álljon tőlem megbántani őket. (Elnézést persze nem kérek – a szokásomhoz „híven” – inkább vállalom a következményeket.) Szóval…

Időnként felbukkannak az „arcoskönyvön” – mint az egyik legismertebb közösségi portálon – valamiféle lánclevelek. Aztán a szokásos „bla-bla”: oszd meg, lájkold, másold le, de bárhogy is legyen, jelenjen meg az üzenő faladon! Ebben csak az a szomorú, hogy nem csak az a „bla-bla”, amit kiteszel az üzenet „mondanivalója” után. Maga a szöveg, amit megosztasz, lemásolsz, ugyanolyan „mellébeszélés”, mint amivel megmagyarázod a „hülyeségedet”. (Jaj, mondtam, hogy óvatosan próbálok fogalmazni.) Szóval a legújabb lánclevélben ismét nyíltan „kell” tiltakozni az ellen, hogy az oldal ne használja fel a képedet, az adataidat, ilyen olyan célokra. Drágáim! Gyermekeim az Úrban! Tisztelt barátaim, követőim! Ti magatok vagytok azok, akik megosztanak magatokról mindent a nagy nyilvánosság előtt! A magánéleteteket még hagyján, de a másokét is. Ez egy olyan „könyv”, amelynek a lapjaira Ti teszitek az arcotokat, a nyaralásotokat, a legféltettebb privát kincseiteket. Nem is szólva a gyermekeitek fotóiról, és más olyan képekről, információkról, amelyeket egy bizonyos csoport elé büszkén tártok, de mások elől örökké eldugnátok. De miért? – kérdezhetné „Fluimucil” Ábel. Pedig Ti is tudjátok, ami egyszer felkerül a világhálóra, az onnan nem tűnik el. Legfeljebb átalakul, de nem feltétlenül egy másik vállalható formátummá.

A lánclevélből nem idéznék szó szerint, mert azzal én is részese lennék a folyamatnak. Igaz, már azzal is az egyik gyenge láncszem lettem, hogy egyáltalán elolvastam. Könyörgöm! Egy olyan felületen tiltakoztok az ellen, akinek a szárnyai alatt „melegedtek”, aki éppen azért hozta létre ezt az oldalt, ami ellen kígyót, békát kiáltotok. Az ilyen oldalaknak ugyanis éppen az a célja, hogy minél több kattintást generáljanak. Már pedig minél „bulvárosabb” tartalmat osztotok meg nagyobbnál nagyobb számban (magatokról is), annál inkább erősítitek a folyamatot. Sőt a lánclevelek is ezt a célt szolgálják. Minél többször posztoltok – bármit – annál többet árultok el magatokról Így lesztek egyre inkább célcsoportjai azoknak, akik rátok „vadásznak”.

Sőt! Az általatok megosztott tartalmak nem is mindig kerülnek nyilvánosságra, de egy nem is olyan titkos (csak nem látványos) adatbázisban egyre csak gyűlnek, csak gyűlnek. Bizonyára Ti is észrevettétek, hogy nagyon sok ismerőshöz nem jutnak el az üzeneteitek a nyilvános oldalakon. (Erre is vannak lánclevelek, pl. hogy igazolja vissza ez vagy az, hogy elolvastátok, továbbra is ismerősök vagytok, nem felejtettétek el egymást stb.) A jelenséget – mármint, hogy egyre kevesebbekhez jut el az üzenet – én is érzékelem, mint „tartalomgyártó”. Kevesebben találnak meg a közösségi oldalon, így ezeken kívül is biztatom őket, hogy lépjenek velem kapcsolatba, akár élőben is. Ott persze elmondom, hogy hol találják meg az írásokat! (Ha-ha, mert ide nem tudok mosolyjelet „varázsolni”.

Vigyázat, közelegnek a választások! Ha máskor nem, ilyenkor nagyon sok észt „osztanak” ki. Olyannyira, hogy a különféle portálokon való megjelenéssel még másoknak is jut belőle. Pedig higgyétek el, nekik sincs olyan sok. Ti se pazaroljátok az energia- és a szellemi állományotokat arra, hogy segítetek megosztani azt ami a másik fejében sincs meg.

Így van ez a nagy könyvnél is, még ha arcokat is gyújt össze. (Meg ahogy említettem, a mögöttük levő információk sokaságát.) Akinek nem tetszik, el lehet ballagni. De semmi esetre sem nyíltan szembe menni vele, ráadásul esélytelenül. Főleg nem úgy, hogy magát már eleve kiszolgáltatott helyzetbe „rendezi” az illető. Hasznos olvasást! Hol máshol, ha nem itt írnám le: Kövessetek, és olvassátok a többi okosságot is, amit megosztok veletek! (Mosolygós „smile”!)

Kép: WikipédiA: Az „arcoskönyv” elferdítve…a pixabay segítségével

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával