Ma már mindenkinek a szeme előtt ott vannak, akarva akaratlanul. A „színház” részét látjuk is. Néhány felkapott „jelenség”-nek a jövedelmét is sejtjük, vagy legalábbis szeretnénk! – sejteni vagy megkapni.

Ha valamely csoport előtt most (valószínűleg) nem leszek népszerű, azok az influenszerek. De ezzel a megjegyzéssel lehet, hogy fontos helyre tapintottam, ha nem is a lényegre. De az én célom semmiképpen nem a népszerűség, főleg nem az ezzel való visszaélés!

Igaz, hogy minden nyilvános fórumon jelenlévő, egyik legfontosabb célja a népszerűség. De ennek is vannak fokozatai, de akkor sem nyúlok mellé, ha azt mondom árnyoldalai. Ha konkrétan a „népszerűség” fogalmát akarom ragozni, akkor az influenszereknél mindenképpen a szó szerinti értelmezés a mérvadó. Ők valóban a „siker, pénz, csillogás” vonalat részesítik előnyben. Ráadásul úgy, hogy ők maguk legyenek a főszereplők, így a haszonélvezők is.

A bloggereknél is fontos az ismertség, de még a személyes blogoknál is sokkal inkább kiemelkedő lehet az a tartalom, (legyen az szakma, tárgy, mozgalom, életvitel) amit képviselnek. Tehát láthatóan az „énközpontúság” mögött létezik valami más is, amire fel akarják hívni a figyelmet.

Nyilván az influenszerkedés technikája is jobban alkalmazkodik a mai kor igényeihez. (Már megint majdnem azt írtam, hogy „modern” kor, de az ismét csak az új hullám előtérbe helyezését jelentené.) A – jórészt – videós tartalmak egy nagyon „egyszerű” emberi képességet igyekeznek a háttérbe szorítani. Az olvasást! Ez a megközelítés pedig egy másik emberi tulajdonságra is rásegít: a lustaságra.

Nyilván ki kell használni a technika vívmányait. Ma már közhely, hogy a telefonnal gyakorlatilag egy komplett számítógép van a kezünkben. Szinte hozzátartozik a „törzsfejlődésünkhöz.” Így adott a lehetőség, hogy bárkiből látványos „tartalom előállító” legyen. De ugye érezzük, hogy ez a végtelen adatmennyiség már fogyasztásra alkalmatlan. Ha az ember a pihenés, a munka, a barátai, sőt már munka helyett is csak „kitárulkozik” akkor mi jelenti neki a kikapcsolódást?

Jön persze a példa(kép) hogy ezzel mekkorát lehet szakítani. Már úgy értem pénzben. Ez minden bizonnyal igaz is. De kérdezem én, hányuknak adatik ez meg a végtelen merítésből? Az ember már arra is képtelen, hogy a „valódi” ismerőseit kövesse az „arcoskönyvben”. Az más kérdés, hogy a szolgáltatók törekednek is arra, hogy egyre kevesebb olyan poszt ugorjon fel, amit egy „igazi” ismerős hozott létre. Ma már sokkal hamarabb van híred arról, hogy a másik földrészen egy „risza-pics@” mekkorát villantott, minthogy a szomszédod micsoda képzőművészeti alkotást hozott létre. A múltkor már odáig jutottunk, hogy a „zasszony” nekem tette szóvá, hogy nem látta a legújabb blogbejegyzésemet. Hát hová jut így a világ? Annyiból „jó”, hogy nem abba kötött bele, hogy mit írtam, hanem hogy mikor, és miért titokban.

De van itt még egy nagyon fontos dolog. Sőt, aki már tényleg beleunt az olvasásba, nem is jutott el idáig. Döntsük már el végre, hogyan lesz az influenszerkedésből értékteremtés. Persze a kulturális és virtuális dokumentálás is fontos. De vannak olyan dolgok, amelyeket valóban meg kell fogni. Igen, konkrétan fizikailag létrehozott tárgyakra gondolok. Tudom, nem lehet mindenki pék. Nem építhet mindenki autókat, házakat. De kérem! Vagy inkább kérdem én. Nem ezek a dolgok, amik az értékeknek valódi hátteret adnak? Amikért dolgozunk, amelyek megőrzik a javainkat. Tudom, jó pár évvel ezelőtt leosztályoztam én magam, egy jó nagy karóval, ami a közgazdasági ismereteimet illeti. De én már csak ilyen megrögzött materialista maradok, kiegészítve a nem kis munkamániával. Az meg egyenesen „vicc”, hogy konkrétan küzdeni kell a fizikai munka, a valódi értékteremtés megbecsüléséért! Az oligarha rendszer „kiépítése” már nem is tudom, hogy példaképként vagy elrettentésképpen lebeg a szemünk előtt. Mindenesetre ők azok, akik gyakorlatilag nem csinálnak „semmit”, mégis iszonyatos pénzt keresnek. Értem én, hogy valamilyen szinten eltartják a holdudvarukat, de ez is csak a színjáték része. Az „elvetemült” követők persze szándékosan kattannak rá valakire. Olyanra, aki meg ráadásul tudja is, hogy hatással van a „közönségre”. Befolyásolni tudja őket. Sajnos nagyon gyorsan eljön az a „vakság”, amiből nehezen lehet kijönni. A profi influenszerek ezt tudják, és innen már csak egy lépés, hogy ezt ki is használják! Na! Itt ne felejtsük el, hogy kiket is szidunk, amikor eljutunk idáig? A magukról megfeledkezett politikusokat, a reverendájukból kivetkőzött papokat!

Persze nem ismerjük eléggé az influenszereket, pedig ők legalább itt járnak köztünk. Bár az is igaz lehet, hogy ők sem biztos, hogy akarják, hogy mindent lássunk.

Kéretik hát óvatosan bánni a követéssel, mert minden követ, követ követ! A sok követés pedig felületességhez is vezethet. Időnként tessenek visszatérni az olvasáshoz… az értő olvasáshoz.

Kép: Saját – minden szempontból

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával