Ádám határozott léptekkel haladt a nagyelőadó felé. Még épp jókor érkezett, mert látta, amint a prof mögött becsukódott a lengőajtó. Már csak két lépés volt hátra, amikor kettőt csipogott a telefonja. SMS érkezett. A fiú úgy érezte fontos lehet, ezért azonnal előkapta a készüléket. Mindössze egyetlen szó volt az üzenet: MOST! Nem gondolkodott, csak a kollégium felé futva jutott eszébe, hogy az előadás nem is annyira fontos. Már megkapta a megajánlott jegyet. Nem telt volna nagy erőfeszítésébe, hogy a négyesből akár ötös is lehessen, de egy ilyen pillanatban sokkal inkább Brigi foglalkoztatta, mintsem a professzor eszmefuttatását kelljen feldolgozni.

* * *

Brigivel három hete jártak együtt. Pontosabban az „együtt járás” fogalmát elég speciálisan értelmezték, ez leginkább abban merült ki, hogy jót nevettek azon, ha felmerült ez az elméleti megközelítés. Már harmadik éve jártak egy évfolyamba az egyetemen, de más irányú elfoglaltságaik miatt, (pontosabban mások irányába voltak elfoglalva) a kötelező udvariasságon kívül nem sok kommunikáció folyt közöttük. Pár hete azonban minden megváltozott. Egy évfolyamtársuk házibuliján futottak össze. Hasonló eset korábban is előfordult már, de ilyenkor rendszerint más-más csoportokhoz csatlakozva szórakoztak. Akkor viszont egyszerre érkeztek, ráadásul magányosan. Ádám már legalább három hónapja egyedül volt, de a lány pár nélküli feltűnése egy kicsit meglepte. Vagy inkább elgondolkodtatta a néhány napja tartó pletykaáradat miatt. Mivel a korábban látott mindig mosolygós tekintet folyamatos jókedvet sugárzott, Ádám úgy gondolta, most is belefér egy „jóindulatú” megjegyzés.

-       Nem mondod, hogy egyedül is idetaláltál!

-       Fffff-ffff, húzta fel az orrát kicsit sziszegve a lány – majd még annyival megtoldotta, hogy: – neked is szia.

A furcsa tekintetek között szinte megváltást jelentett a házigazda megjelenése, így a további üdvözlések már a vendéglátókkal alapozták meg a párbeszédet, miközben előkerültek a virágok és az ajándékba hozott italok. Mielőtt beléptek volna a házba, Brigi SMS-t kapott. Megtorpant, hogy elolvassa, de a mögötte haladó Ádámot annyira váratlanul érte a megállás, hogy a térde automatikusan a lány fenekébe ütközött. A lány szemei szikrákat szórtak, különösen akkor, amikor a fiú előrelendülő bal keze a popsija másik felén landolt. Brigi durcásan zsebre vágta a telefont, (újabb orrfelhúzás és fffff-fffff) gondolta majd bent keres egy csendesebb zugot, hogy elolvashassa az üzenetet. Erre persze nem sok esélye volt, főleg miután gyorsan híre ment a társaságban, hogy egyedül érkezett.

A házba belépve Ádámot rögtön a konyhába invitálták. Tamás – a házigazda – nem hagyhatta ki, hogy a készülő ételekkel kapcsolatban büszkélkedjen egy kicsit.

-              Mielőtt rendbe tennéd az egódat, nem kínálnál meg valamivel mégis? – heccelődött Ádám.

-              Jaj, ne égess más, de mielőtt elinnád az eszedet, beszéljünk egy kicsit a fűszerezésről, ezért kellett a konyha felé kerülni. Innen is ki tudunk menni a kertbe, ott van a bogrács, nem messze tőle az italpult – csitította barátját Tamás.

-              Bakker, ez nem elméleti kérdés, legalább hagy kóstoljam meg, mielőtt mindenféle puccos marhaságot és úri hóbortnak tartott fűszereket rakatnék bele.

Kifelé menet a vendéglátó még visszaszólt Timinek, a barátnőjének, hogy Brigit is kínálja meg valami frissítővel, a körülötte ólálkodó pasik úgyis csak valami töménnyel traktálnák.

-              Nincs nektek fontosabb dolgotok, mint hogy velem foglalkozzatok? Különben is Brigi nem először jár itt, feltalálja magát – bocsátotta útjukra a fiúkat. Azt már csak halkabban tette hozzá Timi, hogy: – nélkületek is…

-              Miért is lettem hirtelen ilyen fontos mindenkinek? – csattant fel Brigi hangja a konyhaajtóban. Timi felpillantott, és megkönnyebbülten nyugtázta, hogy a barátnője nagyot kortyolt a limonádéjából.

-              Nézd, – kezdte kicsit visszafogottabban Timi – hivatalosan csak néhányan, tudjuk, hogy nem vagytok már együtt Gáborral, de gyakorlatilag mindenki erről pletykál. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen lányt, mint te, miért lehet dobni. Az meg még inkább fokozza az érdeklődést, hogy meddig leszel egyedül, arról nem beszélve, hogy ki lesz a szerencsés, aki mellet majd vigasztalódhatsz.

-              A szerencsét azért tegyük idézőjelbe, még mielőtt valaki fogalmi zavarba keveredne – szólalt meg váratlanul Ádám, aki csak egy kiskanálért meg egy tányérért lépett be a konyhába. De érezte, hogy a választ nem kell megvárnia, így már futott is vissza megkóstolni a vacsorát.

-              Neked is csak addig nagy a szád, míg valaki komolyan rá nem ül – dünnyögött Timi, és persze ezt már Brigi sem hagyhatta mosoly nélkül.

-              Nocsak, te meg mitől pirultál el ennyire, csak nem izgatja a fantáziádat a fiatalember? – kérdezte Timi a barátnőjére pillantva.

-              Jaj, ne piszkálj még te is! De ez alatt a röpke fél óra alatt már annyi „kedvességet” kaptam tőle, hogy örülök, hogy ő is egyszer végre a másik oldalra kerülhetett! – jött a válasz nem kis iróniával a hangjában.

(folyt. köv.) itt

Az írás megjelenik egy országosan ismert fórumon, a http://www.tortenetek.hu/tortenet/most-1-resz/27586 oldalon is!