A forint születése … és halála
Sokan panaszkodnak, hogy kevés a pénzük – forintban. Ha EURO-juk lenne, db-ra még kevesebb lenne. De többet érne! Legalábbis az egyik napon biztosan. Másnap meg kevesebbet. De ki érti ezt?
„Valakik” biztosan. Sőt ők tudatosan „játszanak” ezekkel a számokkal. Akik „hivatásszerűen” művelik a műfajt, nagyobb esélyük van „nyerni”, mint a „kisembereknek” lottón.
Bár a Húsvét meglehetősen távolinak tűnik, az idei meg már régen feledésbe merült, hagy idézzek meg egy kis versikét. Bár, ahogy látjuk, még jövőre is aktuális lesz.
Zöld erdőben jártam,
két kiskomát láttam,
az egyik kacsintott,
ide a forintot!
Még kisiskolás koromban is többféle verssel készültem az azóta általam is „leminősített” locsolkodó túrára. Igen, fontos volt, a közeg, hogy kinek, mit és hogyan lehet előadni. Most mondhatnám, hogy ez (is) az „akkori” rendszer sajátossága volt. (’70-es évek). Most mondhatnám, hogy azóta minden megváltozott, de… igen is, meg nem is. Tulajdonképpen most már minden lehet mondani, csak nem mindegy, hogy hogyan.
Augusztus 1-én, a Forint születésnapján, most mégse készülünk tortával. Hacsak azért nem, hogy valakinek jól a képébe nyomjuk. De én, mint nagy „tortaszerető”, sajnálom a pénzt, hogy egy ilyen drága „cuccot” olyas valakire pazaroljak, aki ezt csak ebben a formában érdemelné meg.
Igazából az a furcsasága ennek az „ünnepnek”, hogy valójában a pokolra kívánnánk a „jubilánst”, bármennyire is szeretnénk, hogy sok legyen belőle. Jobban járnánk, ha úgy kb. 400-ad része állna a rendelkezésünkre, csak másképp hívnák. Hiszen egyre inkább EURO-ban gondolkodunk. Hiába fizetünk Ft-tal, már mindent a „közös” valutára váltunk át fejben. A napi hírekben halljuk a híreket a „döglődő” nyugat pénzéről. Sőt ebből a szempontból a gyerekcipőben járó Szlovákiát is ide kell sorolni. De Szlovéniában is ezzel fizetnek már, sőt 2023-tól Horvátországban is. Bár, ahogy „nagyjaink” gondolják, a valódi ár-összehasonlításhoz csak egyszerű osztásra van szükség, hogy megtudjuk, mibe kerül egy liter üzemanyag vagy egy szál kolbász a szomszédban. De ha nem lesz hozzá elég pedagógus, hogy ezt megtanítsa, akár örökké belénk ivódhat a nemzeti valutánk.
Angliába „szakadt” rokonaink most vígan csettintenek. Hiszen a brexit idején „lesajnált” Font-juk, most éppen szárnyal. Legalábbis a mi Forintunkhoz képest biztosan.
De hopp-hopp (ahogy Kiss Ádám mondaná) Magyarországot is megérintette az EURO szele. Mit ad Isten, bejelentették, hogy a kormány újabb adókönnyítésről döntött: A cégek a társasági adót és az iparűzési adót nemcsak forintban, hanem euróban és dollárban is megfizethetik. Ejnye, no! A mi forintunk már magunknak se jó? Vagy elfogyott a devizatartalékunk?
Azt a kérdést már fel sem merem tenni, hogy milyen árfolyamon megy a váltás. Kiderülne ugyanis, hogy nem értek az ilyesmihez. Pedig valóban nem, sőt, ezt már több bejegyzésben is leírtam. (Pedig apám és anyám is a pénzügyi szektorban dolgozott – „sajnos” nem a versenyszférában.) De ez nem is az én dolgom, bízzuk ezt a szakemberekre, és ne a fotel-proletárokra. Az más kérdés, hogy "mi szavazzuk" meg azt, hogy kik mondják meg, kik is valójában a szakemberek.
Akik nagyobb cégeknél (melyek leginkább külföldi üzleti kapcsolatokkal rendelkeznek) dolgoznak, tudják, hogy gyakorlatilag a legtöbb tranzakció már itthon is EURO alapon zajlik, tehát nem ismeretlen az ilyesfajta elszámolás. (Nekik – is – üzenem, hogy ne kérdezzék meg a főnöküket, hogy kaphatnák e fizetésüket EUR-ban. Mi már megkérdeztük – NEM!) Sőt ezeknek e cégeknek a hazai partnereikkel való elszámolásban is már a nemzetközi valuta a „normális”.
Az viszont biztos, és egyben szomorú is, hogy soha nem „szurkoltunk” még ennyire valaminek a haláláért, főleg nem a születésnapján.
Kép: Saját Húszezres, egy kis netes segítséggel
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
