Van az a fény, ami nem kell, hogy a reflektor energiájával hasson!
Lassan megtanulunk ezzel az átvett szokásvilággal is élni. Kicsit lassan esett le nekem is, hogy miért „kell” ez nekünk, de hiába, lehet, hogy én még nem a fény gyermeke vagyok. De a töklámpás adott nekem is egy kis világosságot.
Elég gyakran emlegetem a világ kitágulását. (Most nem a világegyetem fizikájára gondolok, hanem próbálok a földön maradni.) De ha körbenézünk, a bolygónk is elég nagy, és igen sok ember lakja. A folyamatos kalandozás egyre inkább a részünkké válik. Jó, nem mindenkinek, de egyre többeknek. Így adódik a helyzet, hogy megtapasztaljuk egymás kultúráját. (Meglátjuk, elfogadjuk, tudomásul vesszük, megtanuljuk, megszeretjük… vagy nem.) Nyilván ha valaki tartós kapcsolatot szeretne kialakítani egy másik emberrel, – még ha az „csak” munkakapcsolat is – tudomásul kell venni annak életritmusát.
A szemünk előtt elsősorban az lebeg, (nyilván a média nyomására) hogy a celebvilág képviselői kikkel és hogyan szűrik össze a levet egyre nagyobb távolságokat áthidalva. Művészek, sportolók, de a tudományos élet képviselői is keresik a nemzetközi kapcsolatokat, persze, hogy a magánéletük egy része is velük „utazik”, így benne van a pakliban, ez a rész is megállapodhat egy másik közegben. De, hogy a „kisemberek” sem állnak már távol a nemzetközi „megmérettetéstől” ezt számos család igazolni tudja.
A média és a kereskedelem pedig természetesen ugrik az ilyen helyzetekre, hiszen van az a táptalaj, ahol elsősorban csak a pénz számít. Hogy ezt „tökben” mérik vagy márkás kozmetikumokban, aligha fontos. Csak a bevétel/kiadás aránya számít. Mint ahogyan a családi kasszánál is, csak nyilván más a nagyságrend. Néhány éve még az olcsó tököt csak úgy behajigáltuk a disznóknak. Jó esetben a magot még kimentettük belőle. Ma meg már egy újabb piaci rést tömögetünk a „gazdatestből”, és mint „fényforrás", olyan kultusza lett, mint valami lakberendezési áruház világítási standjának. (Még szerencse, hogy Manócskának anno nem kellett ingatlanadót fizetni a tökházikóért.)
A tárgyak, fogalmak (át)értelmezéséről megint nem hagyhatom ki Hofit: ,,Ha a szarból trágya lesz, egyből kocsival viteti magát."
Bár most azért is áthallásos a történet, mert a mai „rezsicsökkentett” világban igen csak sokat beszélünk a mécsesek jelentőségéről.
Mivel most hosszú hétvége van, hagyjunk helyet a kikapcsolódásnak, és természetesen a családnak is. Egy kiskorú Halloween-buli meghívásának meg úgysem lehet ellenállni. Olyannyira nem, hogy még meglepetéssel is készültem, ahogy a képen is látható. Mindenkinek jó pihenést, és kegyelet teljes megemlékezést kívánok!
Kép: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
