* Felhívom az olvasók és a fanyalgók figyelmét, hogy az alábbi iromány nyíltan termékmegjelenítést tartalmaz! Bár a leírtak egyes szempontokból nem minősülnek ajánlattételnek!
Jó, jó, tudom, kicsit férfi soviniszta a megközelítés. „Bakker, nézd, ez de nagy, úúúúúú”, stb. De, mi itt vidéken kicsit másképp látjuk a világot. Míg a fővárosiaknak a föld alatt és a föld felett is jut metró, nekünk csak a kék-sárga dobozvárból jutott egy másolat. Magam sem gondoltam volna, (nem a fenét, csak így jobban hangzik) hogy a karácsony előtti (Felfegyverzett szeretet című) írásom után szinte célirányosan fogom keresni az aktuális katalógust. Most se kellett sokat lapozni, csak hátulról kellett kezdeni, – ha elb….od, kezdheted elölről – hogy igazi gyöngyszemre bukkanjak. Na, jó, a múltkori mentorom most is segített, lehet azért, mert neki nincs szüksége a képen bemutatott termékre.
Mondhatnánk a látszat önmagáért beszél, mit kell ezen még ragozni. Különösen akkor, amikor ilyen kézzel fogható dologgal állunk szemben. Fejlődik ugyan a technika, de a sajtótermékeknél még eléggé ritkaság a harmadik dimenzió. Lehet ezért látható a képen egy olyan hölgy, aki láthatóan még több is, mint 3D-s.
Induljunk csak ki a megnevezésből. Illetve álljunk is meg rögtön. Lapozgatja valaki otthon az újságot (vagy a munkahelyén ebédszünetben). Elkapja a vágy, hogy márpedig neki, (pontosabban a párjának) ilyenre van szüksége, és rohan az áruházba, hogy magáévá tegye. (Most még csak a termékről beszélünk!) Nem találja a polcon. Hogyan kérje az eladótól (már ha egyáltalán őt megtalálja)? A megnevezésre ugye már nem emlékszik, de ha emlékezne se tudná kimondani.
- Kérek egy mell-tartót!
- Mit?
- Tudja, olyan Melltartó-tartót, amilyen a katalógusban van.
- Ott van a tartón!
- Milyen tartón?
- A melltartó-tartó tartón.
Tegyük fel, hogy magunkévá tettük. (Még mindig a textíliáról beszélünk). Hazavisszük hőn szeretett feleségünknek (barátnőnknek, élettársunknak, stb.). Ne tegyük díszdobozba, ha véletlenül a fejünkhöz vágja, legyen egy túlélési esélyünk.
- Na mi az, már nem tetszem? Lóg? Kicsinek találod, vagy éppen túl nagynak? – hallgathatnánk napestig… Lényeg, hogy ezek után már nem kell magunkévá tenni. Bár még mindig eredetibb ötlet, mint fejfájásra hivatkozni…
Persze egész más a helyzet, ha egy nő magától vesz meg ilyesmit. De miért?. Azért mert van neki valamit megmutatni? Vagy nincs neki, de ezáltal lesz? Mert, hogy nem ismeri el, hogy lóg neki, és ezért van rá szüksége az tuti! Na, jó hagyjuk is ezt az oldalt! Lényeg, megveszi, felteszi, beteszi, ezáltal kiteszi. Igen, odatolja elénk, a képünkbe. És akkor most jöhet: „Bakker, nézd, ez de nagy, úúúúúú”, stb.
