Összefoglaló egy elképzelt világról
Egyhetes utazás, szinte minden napról 1-1 összefoglaló. Mégis van egyetlen, nagyon rövid szó, amivel értékelni lehet. Főleg, ha másokkal is azonos véleményen vagyok.
Mint minden sorozat, ez is véget ér egyszer, akárcsak az „Aladdin-világ” korába, és helyszíneire vezető utazás. Ráadásul most van is idő és lehetőség méltóképpen lezárni, nem csak úgy abbahagyni.
Bár az utazás eleje majdnem olyan veszélyesre sikeredett, mintha repülő szőnyegen közlekedtünk volna, de ugye minden jó, ha jó a vége.
– Hitelesítő fotó, egy piaci „kocsmázás” közben! –
Néhányan kérdezték, miképp találják meg a teljes történetet. Mi sem egyszerűbb, ha a sorozat bármely tagját megnyitjátok. Az írás alatt, a címkék között megtaláljátok a Dubai Abu Dhabi szókapcsolatot. Erre rákattintva a sorozat minden tagja megjelenik. Ebben az egyre hidegebb időben kellemes lesz felmelegedni a történeteken. Jó szórakozást. Aki 7 részt talált, az nyert!
Nagyon örülök, amikor személyesen megszólítva kérdeznek bele egy-egy történetbe, illetve így alkotnak véleményt. Sokkal életszerűbb a másik ember szemébe nézve beszélgetni, mint egy arctalan kommentet olvasni. Sőt, amikor összecsengnek az érzések, az az igazi „happy end”. A következő kérdést kaptam: „Nem érzed, hogy az egész olyan MŰ”? Erre csak egyetlen, ugyanolyan rövid szavas válaszom volt. DE!
Tudom, – mert mondták – hogy egyesekben maradt egy kis hiányérzet, azon kívül, hogy nem vittük őket magukkal… Mi van a „klasszikus dubajozással”? – erről egy sort se lehetett olvasni. Ez így igaz, hiszen nem láttuk, nem tapasztaltuk, olyanról meg az ember ne nagyon polemizáljon! De bizonyosan létező fogalomról van szó, hiszen „nem zörög a haraszt…” Úgy vagyok ezzel, hogy valóban kicsi a szakirodalma ennek a „jelenségnek”, legalábbis a hiteles forrásból származó. Akik meg leírják, erőteljesen kiemelik az árnyoldalait, ami a valóságban tényleg kisebbnek hat, hisz ott sokkal inkább függőlegesen süt a nap. Nyilván megérte nekik – főleg azoknak akik visszatérő lelkek – különben nem csinálnák. Csak, hogy egy újabb klasszikust idézzek: „Csak az első milliót ne kérdezzék!” De, hogy ezt utána ki, és hogyan kamatoztatja, azt fedje a jótékony homály. Az is igaz, hogy most már 1 millióval nem sokra jut az ember. A nullák számát érdemes egy kicsit emelni.
Mit ad Isten! – pont a héten kellett megszólalni egy „közismert” luxusfeleségnek: tud róla, hogy van ilyen lista, de ő nincs rajta…
Azt azért ne felejtsük el, hogy egy nagyon fiatal „államközösségről” van szó. Mindössze 53 éves. Szinte egyidős velem! (Jó-jó, Európában vannak ennél fiatalabbak, kapnak is érte hideget-meleget…) Honnan lenne történelme? A hagyományaik – a vallásból adódóan – persze sokkal korábbra nyúlnak vissza. De gyakorlatilag a nulláról kellett metropoliszokat felépíteni ennyi idő alatt. Valljuk be, egész jól sikerült. De ha bejön a 100 éves terv, és 2071-ben valóban elérik a kitűzött célokat, akkor az már egy valódi, történelmi mérföldkő lesz. Akkor átértékelődik a „MŰ” szó jelentése. Így a „csinált” értelemből átléphetnek az „alkotásba”.
Ha valaminek vége, az mindig egy új kezdete. Remélem, – ha nem is 47 év múlva, de – jövőre veletek ugyanígy, csak egy másik helyszínről…
Képek: Saját
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
