Az alábbi történetek akár önmagukban is megállnák a helyüket. A címben megfogalmazott különlegesen szép téli csapadék azonban arra ihletett, hogy csokorba gyűjtsek látszólag ellentétes hangulatú írásokat. A karácsony csak a népi mondások szerint fekete vagy fehér. Csakúgy, mint sokféle, a hétköznapokon elénk táruló, megoldásra váró „feladvány”. Talán azon kevés ünnepek egyike közeleg, amikor mindenkinek van lehetősége (előtte, közben vagy utána) arra, hogy egy kicsit elgondolkodjon a világ dolgain. Ezen közben szinte természetes, hogy a hangulatunk (is) olyan egyszer fenn, egyszer lenn. A hópelyhek a természet csodái, hiszen alakjuk, méretük ahány, annyi féle. Mégis jól megférnek egymás mellett. Íme, a négy történet, amelyben megjelennek mai „modern” világunk elektronikus alapelemei, megnyílnak a határok, szerepet kapnak az önálló gondolatok, és megidézhetjük kedvenceinket.

Szakértők, – illetve magukat annak tartó emberek a világban – arról vitatkoznak, hogy a legújabb kori elektronikus forradalom eszközei a XX. vagy a XXI. század termékei. Most természetesen az sms, illetve a világháló adta lehetőségekre gondolok. Nekünk, magyaroknak „szerencsénk” volt, mert – bár hallottunk már korábban is ezekről a kezdetben misztikusnak és elérhetetlennek tűnő dolgokról, igazából csak a kétezres évektől mondhatjuk teljesen a magunkénak. Mindezektől függetlenül az idén is eljött a karácsony. Velük, vagy nélkülük, de megéltük:

Karácsonyi gyertyák melengessék szívedet,

ki ne aludjon belőle soha a szeretet.

Szeretni szép, szeretni érdemes,

kívánok csodás, meghitt ünnepet.

BOLDOG KARÁCSONYT!

٭

A puha hóban, csillagokban, ünnepi kalácson,

láthatatlanul ott a jel, itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz, úgy kell a melegség,

hisz arra született az ember, hogy szeressék!

S ne csak a hóban és díszített fákon,

Hanem a szívedben legyen karácsony!

٭

Távolság már nincsen, új idők járnak,

huncut kis angyalkák sms-ben szállnak.

Szeretetet visznek, sok szép üzenetet,

boldog karácsonyt így kívánok neked!

٭٭٭ 

Vajdasági karácsony 

A magyar hagyománytisztelő nép, mondják azon honfitársaink, akik – külföldről hazalátogató – szeretteiknek akarják bemutatni itthoni szokásainkat. De vajon belegondoltak e abba, hogy nálunk miért vált szokássá, hogy már 24-én délután bontogatjuk az ajándékokat? Vagy az igazi karácsonyi hangulatért mégiscsak nekünk kell átlépni kis hazánk határait? Ennek kiderítésére látogattunk a szomszédos Zentára.

- December 24-e van, és nem látok húst az asztalon. Senki sem kíváncsi a néhány napja levágott malackából készített finomságok ízére?

- Ma böjti nap van, nem szabad zsírosat enni! Ebédre bablevest főzünk, de csak krumplival, és rántás nélkül. Utána mákos tészta mézzel – mondja a házigazda.

- Tartozik valami érdekes szokás ehhez a diétásnak tűnő étkezéshez?

- Mikor a család asztalhoz ül ebédelni, mindenki megeszik egy darabka dióbelet, egy gerezd fokhagymát, valamint egy almát mézzel. Ezek különböző betegségek ellen védenek a régi hagyomány szerint.

- Én már belekukkantottam a fazékba és láttam, hogy kilógott belőle a malac farka. Ennek mi lesz a sorsa?

- A kocsonyát már reggel felteszik főni, hogy délután ki tudják tálalni. Ekkor még persze nem szabad hozzányúlni. Azért kell elkészíteni időben, mert csak az éjféli mise után szabad belőle enni, és addigra ki kell, hogy hűljön.

- Még nem látom a fenyőt. Arról nem is beszélve, hogy hol vannak az ajándékok?

- A karácsonyfát 24-én délután díszítik, és éjszaka kerülnek alá az ajándékok.

- Akkor csak karácsony első napján, 25-én kapja meg mindenki az ajándékot, igaz?

- Így van, ilyenkor látogatják meg egymást a rokonok, és ekkor van az igazi nagy karácsonyi ebéd. Olyan nincs, hogy ne kerülne tyúk vagy pulyka az asztalra.

- Ekkor még csak szárnyast lehet tálalni?

- Nem, ilyenkor már mindenféle állatot lehet enni, két- vagy négylábút egyaránt.

- Jó étvágyat, és kellemes ünnepeket kívánok! 

٭٭٭ 

Szenteste, egyedül

Megszokott, hétköznapi történet, – mondhatnák, akik kívülállóként ismerik az élete teljében levő fiatalembert, vagy akárcsak hallomásból tudnak hasonló esetekről. De ő nem haragszik rájuk. Ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy a „jó magyar” szokással ellentétben nem kívánja őket a pokolra, hogy: próbáld meg átélni! Már az ötödik karácsonyát tölti egyedül a válás óta, de ő maga sem érti, miért nem tud változtatni rajta. Már nem sír, igaz, lehet hogy ez az első eset, hogy könnyek nélkül tudja átgondolni a legszentebb ünnepek történeteit. Köztük az első közös karácsonyt, amikor a meglepetések mellé elsőszülött fiát is a feldíszített fa alá helyezte.

Még most is pozitívan nézi a jövőt: mégiscsak örömünnep a karácsony. Hisz a szűk CSALÁD-ot nem árnyékolták be tragédiák. Mindenki egészséges. Anya, aki – nyilvánvalóan az ő szemlélete szerint – boldogan, és szeretetben neveli gyermekeit. A testvérek, akik időnként bátortalan kísérleteket tesznek arra, hogy mégiscsak láthassák apjukat. És ő, apa, aki hisz benne, de legalábbis reméli, hogy egyszer mégiscsak mindenki együtt lesz. Talán éppen jövő karácsonykor.

٭٭٭ 

Neoton Família: Ha elmúlik karácsony /részlet/

„Ha elmúlik karácsony,

A szeretet lángja halványabban ég,

De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.

Ha elmúlik karácsony,

És legszebb titkát nem árulja el,

Az új csodára egy évig várni kell.

Hosszú téli éjszakán harangszóval érkezik,

Angyalszárnyon, csendben száll tovább.

Három napig jók vagyunk, sőt emberségesek,

Istenem, hadd legyen egész évben ilyen a világ!”