Ezen a felületen is többször tettem már utalást arra, hogy nem vagyok a közhelyek rajongója. Persze ez nem jelenti azt, hogy soha nem alkalmazom. Ugyanis ha valaki időnként nem használja az unalomig ismételt „összefüggéseket”, a külső szemlélő még azt hiheti, hogy az illető nem is ismeri. Ennek cáfolatára született ez az írássorozat. Persze a száraz ténynek közlése ugyancsak közhelyes lenne, ezért igyekszem egy kis csavart vinni az ügybe.

Én tudom, hogy a fentiekkel kapcsolatban többekkel is egy csónakban evezünk. Mégsem vagyunk mindig közös (n)evezőn. De a téma teljes kivesézéséhez teremtsünk egy kis munkahelyi környezetet. Mégiscsak ott töltjük el életünk legnagyobb részét. Legalábbis azok, akiknek (még) van. Különösen az előbbi zárójeles kiegészítést figyelembe véve jó, ha átérezzük a főnökünk intelmeit. „Uraim, egy csónakban evezünk!” Mindannyian tudjuk, hogy ebben nagyon sok igazság van, de nem csak azért, mert a főnöknek mindig igaza van. Az még a jobbik eset, ha valaki csak utasként vesz részt a történetben. De a valóság az, hogy mindig vannak, akik az ellenkező irányban lapátolnak.