Hóból is megárt a sok(k)! Meg persze a kevés is, elég, ha csak a közlekedésre gondolunk. Ki is lehetne hitelesebb a hó helyzet megoldására, mint maga a télapó.

Tavaly, a jeles naphoz kapcsolódó írás egy kicsit komolyra sikeredett. Mondhatnám, hogy alkalmazkodott a helyzet súlyához, de ez mégiscsak egy vidám ünnep – kellene, hogy legyen. Aztán, hogy hóval vagy „halihóval”, az sok mindentől függ.

A Mikulás kultusz elsősorban a gyermeki fejlődés egyik záloga. Mégis szerencsésnek tartom azokat a felnőtteket, akik valamilyen módon tovább tudják ezt a dolgot vinni egészen az örökifjak koráig. Nyilvánvalóan más módon, de a gyökerek valahol megmaradnak.

Persze a kicsiknek még nem kell minden évben megújítani a szokásokat, egy pár évig elvannak a klasszikus sablonokkal. A Felnőtteknél más a helyzet, nekik kell a változatosság. Jobban érzékenyek a külvilág alakulásaira, hiszen együtt kell velük élniük. Hol egy „kis” Covid, hol egy „kis” benzináremelés. Nekik mégse írhatom ide minden évben, hogy:

Télapó itt van, hó a subája,
Jég a cipője, leng a szakálla.

Na jó, a „mákbejgli” azért mindent (is) visz! Apropó szakálla. Ugye a mesékben elég gyakori téma maga az „öreg” is a különféle kiegészítőivel együtt. A sok feldolgozásban láthatjuk, hogy honnan is jön a hóesés, hogyan keletkezik. Egyikben a Holle anyó rázza meg a dunyháját, a másikban a Télapó az állának ékességét.

Értem én, hogy a „nagykorúság” kor mindenkinek mást jelent, és a jelenséget a „felnőtt filmek” is átveszik. Ott tényleg nem mindegy, hogy a télapó mijét rázza meg. Sőt, hogy saját maga, vagy éppen más. A magányos milfek a hosszú téli estéken már másfajta „meglepetésekre” számítanak, de most maradjunk az eredeti gondolatmenetnél.

A közlekedés egyre meghatározóbb. Még a Mikulás számára is. Főleg azért, mert az alapfeltétel – maga a hó – igen ritkán biztosított a számára. Így hol motorral, hol gyalogosan is kell közlekednie. No, de álljunk csak meg egy pillanatra. Mondhatná, hó, vagy hahó, esetleg halihó. Pont az előbb írtam, hogy „megrázza a szakállát.” Háááát szíveskedjen már megcibálni a micsodáját, ha már úgy kézközelben van. Tiszta „vicc”, hogy odaáll a gyerekek elé, és elkezd magyarázkodni, hogy miért nem szánkóval jött. Mint a rossz gyerek, (aki ugyebár a Télapó nagy könyvében nem létezik) amikor elmondja, hogy „Télapó bácsi kérem szépen, az nem egészen úgy volt…” Hiába no. Mi vagyunk azok (akár télapó képében) akik elferdítjük a csemetéink fejlődésének irányát. Bemutatjuk, hogy kell „elmismásolni” a valóságot. Még szerencse, hogy nem sikerül minden gyereket elrontani, így viszonylag kevés politikus válik belőlük. Kevés? Na, nekünk az is sok. Főleg, hogy őket is nekünk kell eltartani. Mert ebben a Mikulás nem annyira segít.

Félreértés ne essék! Nem szeretném, ha eltűnne a mesevilág, hiszen a Télapónak olyan „feladata” is van, hogy a képzelet szárnyán minden gyermeket boldoggá tegyen. De nekünk, felnőtteknek az év többi napján is „meg kell felelnünk” az elvárásoknak. Sőt a hétköznapi dolgokon is úrrá kell lenni. Még pedig úgy, hogy a gyermek azt lássa, hogy anya és apa (ha szabad még ezeket a fogalmakat használni) ugyanúgy képesek megteremteni a jólétet a csemetéik számára.

Kép: Pixabay

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.