Először mesélek egy kicsit, hogy mindenki ellazuljon, bár így sem könnyű befogadni a valóságot.

Bevallom, utoljára több mit 25 éve öltöttem magamra a Télapó „jelmezét”. Ez többször is előfordult, hiszen már általános iskolában elkezdődött. Azután a középiskola, majd a korai felnőttkor. Mindegyiknek meg volt a maga varázsa.

Talán az egyik legfontosabb tényező, amit magamon láttam, az átszellemülés. Igen, az egyik pillanatban még hétköznapi ember, a következőben pedig egy megtestesített jelkép. De a környezet is megváltozott! Az első percekben még nevettek, ugrattak, de néhány pillanat múlva már csak egymást heccelték. Télapóként megszólalva a hallgatóság is megváltozott. Ők adták nekem ezt a szerepet. Lassan rájöttek, hogy nem akárki állt velük szembe. Egy olyan „ember”, akit mindig tiszteltek, felnéztek rá. Így bárki is rejtőzzön a piros köpeny mögött, annak tisztsége, felelőssége, ne adj’ Isten hatalma van. De mi változott? Mégiscsak a ruha teszi az embert? Ebben az összefüggésben nincs jó válasz.

Így jóval az 50-en túl, már lassan a valódi Mikulás korba lépve, tényleg sok tapasztalatot összegyűjtve, egészen másképp látom a világot. Természetesen ezzel együtt az egész Télapó „kört”. Persze az előbb feltett kérdést ezzel nem fejtettem meg. Vállalnám még a „szerepet?” Aligha. Talán amiatt sem, hogy az átszellemülés egyre nehezebben menne. Túl sok az olyan pillanat, ami eltereli a figyelmet. Hogy miről? A hétköznapokról. Bármennyire is szeretném szűkíteni a kört, a mérhetetlennek tűnő információ áradatból egyre nehezebb kiválasztani a fontos dolgokat.

Az első emlékem, ami megmaradt a témában, hogy a Télapó puttonyban hozta az ajándékokat. Bár már akkor is azt énekeltük, hogy „van zsákodban minden jó”, mégis mindig a „szüreti kellék” ugrott be. Akkor még nem értettem miért, de erre úgy gondolom megtaláltam a választ. (Vagy legalábbis az egyik ideológiát.) Kicsi voltam, és nem láttam bele. Olyan volt, ami nem fogy ki soha. Mint egyfajta bőségszaru. Ez volt benne a csoda. A zsákot látva elgondolkodik az ember. Ahogy veszi ki az „öreg” az ajándékokat, egyre inkább összeesik a „tároló eszköz”. Jaj, mi lesz így? Mikor fog kifogyni? Nekem még jut belőle? Hogyan fogja feltankolni? Fúúúú, ez a vége nagyon rossz lett! Pont akkor, amikor az emberek éppen december 6.-án gondolnak a legtöbbet a tankolásra.

Hogy ér oda időben a következő helyszínre? Mert biz’a a szarvasoknak is több energia kellene, hiszen évek (évtizedek) óta nincs hó, amin csúszna a szán. (Gondolják a gyerekek, még akkor is, amikor a reklámokban azt látják, hogy a Mikulás is energiaitalt fogyaszt.) De nekünk, „otthoni” Télapóknak valóban el kellett gondolkodnunk, hogy miként oldjuk meg, hogy ne törjön meg a varázs azok előtt, akiknek még lételemük a csodavárás.

Az emberek meg mennek, mendegélek (igaz autóval, vagy motorral) a töltőállomásokhoz és várják a csodát. Állnak a kútnál, amibe ugyanúgy nem látnak bele, mint mi anno a puttonyba. Ééééés, az élet mintha ismételné önmagát. A puttony is kifogyott, meg a benzinkút is. A jelenséget el is nevezték válságnak. A „kisemberek” meg el is hiszik, hogy ezzel el van intézve. Mert kik okozzák a válságot? Az oligarchák, akik magukat különféle istenségeknek (mai napra lefordítva télapónak, mikulásnak képzelik) magukat, mert az ő kezükben vagyunk. Ami megint csak igaz! Kénytelenek vagyunk alkalmazkodni ahhoz, amit létrehoztak.

Erre ők mit mondanak? Mi, „kisemberek” vagyunk a „butuskák” mert a pánikhangulatban megrohamozzuk a kutakat. Ez ugyan megint igaz, de… Ennek kialakulásában (is) nagy szerepet játszanak, a különféle rendszerekben „keletkező” hibák. Ilyen-olyan vezetékek „véletlenszerű” meghibásodásai. Nem csak Százhalombattán, csak ez van hozzánk legközelebb. De legalább látszik, hogy megint tanultunk, a nagyoktól, hogy kell ezt csinálni. Északi áramlat, Barátság vezeték, stb. El ne feledjük a klasszikust: „Akinek ilyen barátai vannak, annak nem kell ellenség”. Így van „barátaim” működik a népbutítás, egyre egyszerűbb eszközökkel lehet bennünket megvezetni.

Hosszú-hosszú idő után azt hittük, hogy megérett a gyümölcs, szüretelhetünk a sok befektetett energia után. Aha, csak az ENERGIA-lobbi közbeszólt. Nehogy már nekünk (is) jó legyen. Le lehet még több bőrt húzni rólunk.

Igen, holnaptól levesszük a télapó-jelmezt, és visszatérünk a valóságba. Egy kicsit mással telik meg a zsákunk, a puttonyunk, meg a hócipőnk. De addig legalább a gyerekeknek hagyjuk meg a varázst!

Kép: Pixabay montázs                                 

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával

Ez a bejegyzés az MBBK Bloggereinek összefogásával jött létre. Gondolataink egy téma különféle megközelítése után a kék gombon találkoznak. Kattints bátran!