Modernkori Mikulás mennyei motorhanggal
A télapó a legtöbb helyre idén sem szánon érkezik, mint ahogy már megszoktuk az utóbbi időben. Igaz, neki eddig sem a hó hiánya okozta a legnagyobb problémát. Most azt vizsgáltuk, hogyan küzdött meg a lőerőkkel.
A "nagyszakállú" eljövetelét mindig meghatározták a különféle hanghatások. A száncsengő csilingelése, a patkó dobogása, a jellegzetes ho-ho-ho-hó kiáltásról nem is beszélve. De a technika vívmányai, az élet felgyorsulása ma már megköveteli, hogy az eddig is mérhetetlen sebességgel suhanó szánnál is nagyobb tempóra kapcsoljon az „öreg”. (Pedig a közlekedéssel eddig is akadtak gondjai.)
Persze ilyenkor a „mikuláspótló” vagy inkább helyettesítő népeknek is fel kell készülni a Télapó érkezésére. Ebben a hangulatban indultuk mi is a szokásos krampampulizásra, hogy megnézzük a kultikus szegedi köztereket, miként készülnek az ünnepekre. A nagy andalgás közepette azonban iszonyatos motorzúgás verte fel a csendet a városközpont felé menet. Na, gondoltuk a HMCS-k (helyi menő csávók – a szerk.) is készülnek a télre. De hogy nem fagy le a farkincájuk! A nagy motorbőgés azonban hirtelen fékcsikorgássá alakult, és ahogy oldalra pillantottunk, megláttuk a télapót. Intett, hogy menjünk közelebb. Kinyitotta a motor oldaltáskáját, és mindenkit megajándékozott egy-egy szem szaloncukorral. A köszönetünket is alig tudtuk kifejezni, talán már nem is hallotta, olyan gyorsan csapott a lovak közé.
Én egy (pontosabban kettő) jogszabály pontos számát ismerem, hiszen amikor elkezdtem dolgozni, ez volt a munkaköröm bibliája:
- 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról
- 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről
Ezek rendelkeznek a gépjárművek hanghatásairól… A kivételek között viszont nem szerepel a Télapó járműve.
A 6-osnak van egy számomra különösen kedves pontja: 37. § (1) * A járművön csak olyan fajta, olyan színű, oly módon elhelyezett és annyi világító-, illetőleg fényjelző berendezést szabad alkalmazni, amilyent és amennyit a rendelet előír vagy megenged.
Miért hozom ezt ide? Mert van egy dilemmám. Miért nem lehet ezt a logikát használni a különféle adózási, vagy más pénzügyi rendelkezéseknél? Mármint, hogy csak azt lehetne csinálni, és úgy, ahogy azt a rendelet megengedi. Ezeket ugyanis mindenki úgy értelmezi, hogy ami nincs tiltva (merthogy nem is lehet mindent szabályozni) azt úgy csinálják, ahogy éppen jól esik. Nekik vagy a haverjuknak…
Na, de hagyjuk a politikát másra, vagy legalábbis másnapra.
Értem én, hogy haladni kell a korral. Meg hááááát a krampuszlányok is másra buknak, mint anno… Pontosabban a végén ugyanarra buknak, csak a cél elérésének módszere változott meg egy kicsit. Na meg persze fel is gyorsult. De van még az a réteg, amelyik emlékszik rá, hogy a télapó mítoszának szerves része volt a hangtalan suhanás. Így tudta észrevétlenül „teletojni” a csizmákat. Anélkül, hogy a gyerekek felébredtek volna. De az is igaz, hogy teret kell adni a mai ifjúság másként való gondolkodásának is. Akkor meg is érkeztünk az ünnepek egyik legfontosabb, de ritkán kimondott fontosságához. Kössünk kompromisszumot! (Ha már pulóvert nem tudunk, pedig ennek is hasznát vennénk a nagy hidegben. Nagyanyáink kedvenc időtöltését is elsöpörte az ugyancsak modernkori ipari forradalom. – meg a kínai gyerekmunka…)
Készüljön mindenki úgy az ünnepekre, ahogy neki jól esik, (már amennyire megteheti) csak ne törjön sok borsot, (meg ne eregessen sok benzingőzt) mások orra alá!
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
