A kérdések és válasz(tás)ok vígjátéka

Ne, ne fülkeforradalom szintű választásokra tessenek gondolni. Ez nem az a kategória. Arról nem is beszélve, hogy a döntésünknek azonnal láthatjuk az eredményét. Sőt nevezhetjük akár következménynek is, ha egy jól sikerült mozizás után az (esetleges) görbe estének utódlási „problémái” is lennének. De még mielőtt messzemenő következtetéseket vonna le valaki ebből a polemizálásból, a film utáni beszélgetés kapcsán még a húsvéti tojások sem kerültek szóba.

Mit lehet válaszolni arra, ha egy lány a moziban megkérdezi tőled: „Akkor most mit fogjak?” Először is érdemes leülni. Már ha van szabad kezed, hogy lehajtsd az ülőlapot. (Bár ha az ember sokat jár koedukált WC-be, akkor kevés meglepetés érheti.) Szóval, adjunk a „párunk” kezébe a kétféle kóla közül legalább egyet, egy zacskó kukoricát, egy adag nachost, és máris visszalőhetünk. Szeretnél még valamit fogni? Ha már ezzel a „kissé” félreérthető párbeszéddel a körülöttünk ülők (róluk "Az utazó" című film kapcsán is szóltam) kíváncsiságát is felkeltettük, elégedettek lehetünk, mert már a villany lekapcsolása előtt biztosíthattuk a jó hangulatot.

Jó e az, ha a címben utalás van (még ha egy kicsit indirektnek ható módon is) a film végkimenetelére? Mivel már erről is volt szó az „Elhajlási engedély” kapcsán, ezen gyorsan túl is léphetnék. De megint csak a mellettünk levőkre „kell” hivatkoznom. Szóval akkor mire is kellek neked? – hangzott a kérdés…

Jennifer Aniston vagy Brooklin Decker? Csak a stáblistára nézve elég nagy dilemma, kinek is „szurkoljunk”. Rendező legyen a talpán, hogy mindenki jól jöjjön ki ebből a filmből, bár a vígjáték műfaja segít ebben. Az már más lapra tartozik, hogy a „párosból” a nézőnek ki jön be. A szolid elegancia, (a kelleténél egy kicsit több visszafogottsággal) vagy a bombanő-kategória. Persze kell, hogy legyen még egy kis csavar a történetben. Hiszen ott van még Devlin szerepében Nicole Kidmen, akiről eldönthetjük, hogy „pusztán kellékként” elfér e egy ilyen alkotásban. A „szerencsefi”, pedig az az Adam Sandler, – aki szinte kötelező tartozéka egy ilyesfajta produkciónak, és – aki élhet a gyakorlatban választás lehetőségével.

Mennyire ismerjük azokat az embereket, akikkel együtt töltjük a hétköznapjainkat? Nem mellőzve azt a tényt sem, hogy többet vagyunk a kollégáinkkal, mint a családunkkal. Hogyan alkalmazkodunk mások családjához, főleg ha nekünk nincs? A csalással, hazudozással, zsarolással „kissé” megcsavart történet természetesen csak a gyermeki bájjal tölthető meg teljesen. Elképzelhető, hogy az említett – igencsak negatív hatású hármas – a jó barátunk is lehet? Ennek a dilemmának a feloldásához (is) példaértékű lehet ez a mozi.

Mennyire jöhet be az embereknek ez a film? Az, hogy egy ilyen alkotást Húsvét hétfőn délután, telt ház előtt játszanak egy pesti mozi nagytermében, sok mindenre választ ad. Egyrészt, hogy a film (rajtam kívül még) sokaknak tetszett, másrészt, hogy a nyúlünnep átértékelődésének sebessége nem lassul. Sőt…