(A szem, mint múzsa) Mielőtt bármit is „mondanék”, olvassunk át néhány idézetet a múltból és a jelenből! Majd a lírai bevezető után jöjjön egy kicsit durvább szösszenet, ami azt „bizonyítja” hogy nem részegültem meg a múzsa csókjától… (De a blogos közegbe bele kell, hogy férjen…)

  (Látunk, amit látunk – vagy éppen nem…) Csak az kezdjen bele az olvasásba, aki nagyon ráér. Ja… és jók a szemei!!! Ki ne emlékezne gyermekkorunk egyik jól ismert játékára a szembekötősdire. Egyik nagy kedvencem dalban is megörökítette a múlt emlékeit. (Neoton: Szembekötősdi) Ezen kívül…

 Mindig vannak új olvasók. Különösen akkor van ennek jelentősége, ha tudván tudja az ember, hogy valakinek éppen akkor kell (írásban is) bemutatkozni, amikor egy meglehetősen érzékeny téma van terítéken, ráadásul elég sajátos hangnemben. Káromkodásban mindig is jól…

 Aki egy picit is ismer, – legalább annyira, amennyire a sokak által imádott/szidott facebook egy (görbe) tükröt tart – az tudhatja, hogy a nevezett közösségi portálon időről időre megjelentetem az írásaimat. Igaz, ezek egy kissé furának tűnő környezetbe vannak…