Nem könnyű egy ilyen töketlen helyzetben valami másra gondolni, hiszen elsőre mindenkinek a klasszikus Woody Allen film jut az eszébe fejébe: „Fogd a pénzt és fuss!” Itt hangzik el ugyanis a kultikus mondat: „Csak semmi cicó, nálam van a slukker!”
Kedves nézőink! Igen, itt van, ezt is megéltük! Végre „A” STADION! Nem-nem, ebben nincs semmi irónia – legalábbis eddig. Megépült az az intézmény, amire mindenki vágyott. Minden, ami előtte épült történt, csak egyfajta előjáték – vagy sportnyelven szólva bemelegítés – volt.
Mindenki szeret álmodozni. De ha a napközbeni gondolatok összekeverednek az éjszakai álmokkal, abból elég nagy kavarodás keletkezhet. Még inkább igaz ez akkor, ha túl sok a valóságalap, csak éppen a realitásokkal nem vagyunk tisztában.
Az internetes felületek látszólag korlátlan tárhelyet adnak a „szószátyároknak”. Akiket ugyanis nem hallgatnak meg, inkább leírják a mondókájukat. Igen ám, de van egy nagyon fontos kontroll: maga az olvasó. Mert, hogy ő sem képes mindent végig bogarászni. Ezért (is) szeretem a 100 szavas…
Hosszú hétvége volt, több szempontból is lehetett örülni – nyilván a kegyeletteljes megemlékezések után. Aki otthon is él/hal a cégért, most plusz egy napot „forralta” a drótot a "hivatal" és lakás között. Aki meg kihűlt az esti temetőlátogatások közepette, az a bor hőmérsékletét emelhette csaknem…