A meggyőzés eszközei nagyon fontosak egy konfliktusban, egy vitában, de bármilyen más kétes kérdésben is. Már ha a cél a megoldás keresése. De valóban ezt szeretnénk?
Egyre többen válnak megmondó emberré, miközben ugyancsak nagyon sokan határolódnak el a COVID-19 kommunikációjával kapcsolatban. De kérdezem én: Aki eddig nem oltatta be magát, azt miféle eszközzel lehet meggyőzni? Ha az oltás önkéntes, akkor az ezzel kapcsolatos „ráhatási” technikák meddig mehetnek el? Főleg úgy, hogy egy bizonyos határon túl ezek már kényszerintézkedések.
Nem kell csodálkozni, hogy az emberek távol tartják magukat a hírvilágtól, hiszen egyre kevesebben tartanak hitelesnek bármilyen forrást. Ami persze újabb bizonytalanságot szül. Hiszen az „így vagy úgy hallottam” típusú megközelítésekkel megint csak nem vagyunk előrébb. A „nekem nincs TV-m” című szófordulattal nem lehet kimenekülni az információ áramból, hiszen a közösségi médiában ugyanúgy belefutunk mindenbe, ha másképpen nem, legalább a címszavak erejéig.
Valaki megint átlépett egy határt. Na, nem országét, mert azt most nem olyan egyszerű, bár megoldható. Itt ideológiai határról beszélünk. Aminek a „szépsége”, hogy nagyon nehéz a mérföldköveit meghatározni. Nem véletlen, hogy ennek átlépése is nagyon veszélyes, hiszen valószínű, (mivel emberfüggő) hogy mindenki máshol húzza meg. De azt is tudjuk, hogy az élet vége a halál, így itt nem lehet tovább tologatni a vonalakat. Ennek ténye pedig most egyre inkább a kirakatban van. Még úgy is, hogy eddig is nagyon sok ember halt meg naponta. Akár összefüggésbe hozták a vírussal, akár nem. Most már viszont úgy tűnik, csak ezzel lehet összefüggésbe hozni.
Sőt, bizonyos oldalról már csak a „sokkterápiában” látják a lehetőséget. A miniszterelnök az egymásba ágyazott médiumokban (Kossuth rádió az M1 hírfolyamban) könyörtelenül szajkózza: „Aki nem oltatja be magát, az meghal.” De mástól is hallunk az élet végével összefüggésbe hozható megnyilvánulást. Falus Ferenc (volt tiszti főorvos) pl. ezt mondta: „A negyedik hullám elején már 30 ezer halottnál tartottunk, azóta pedig minden egyes nap annyi veszteségünk van, mintha mindennap lezuhanna egy repülőgép.” (atv.hu)
Sajnos számos olyan kijelentés hangzott már el olyan ismert (valószínűleg korábban méltán elismert) szakemberektől is, amelyek igencsak szélsőségesen hangzanak. Szlávik professzor az M1 hírfolyamában jelentette ki, hogy „a gyerekeket azért kell most beoltani, mert nincs elég felnőtt, aki beoltatja magát.”
Ez utóbbi kijelentésnek, pontosabban a mondandónak másféle áthallása is lehet! Természetesen nincs okom feltételezni, hogy ezek nem az ő szavai. De azért azt tudjuk, hogy nem lenne újdonság, ha másnak gondolatait közvetítené. Hiszen ez is egy jelenség, aminek nagyon súlyos következményei lehetnek. A professzor mellet más neves szakemberek is vannak, akik nap, mint nap megjelennek a különféle sajtóorgánumokban. Olyan érzése támad az embernek, hogy ezeket az embereket egyfajta „vírus-celebekké” formálták. Így azt is láthattuk közvetlen közelről, hogy ebbe a csapdába bárki „besétálhat”.
Van egy nagyon szűk baráti társaságunk, akikkel hetente összejárunk. Oltottak és oltatlanok. Sőt még a politikai „beállításunk” sem azonos, még úgy sem, hogy egyikőnk sem ért hozzá, vagy nem tartozik sehova „hivatalból”. (Oltás előtt átesettek, két oltás után átesettek, oltás nélküli egészségesek egyaránt.) Statisztikát a kis darabszám miatt nem érdemes „hitelesíteni”. De „még” nem jutottunk el a minden határon túlmenő „ráhatásig” a beszélgetések során.
Hová jutunk, ha a meggyőzőerő a félelemkeltés eszközévé válik? Utóbbiból pedig már igencsak kijutott a kis népünknek a történelem során. Amivel talán az a legnagyobb baj, hogy még kevésbé van lehetőség a józan ész mérlegelése alapján dönteni. (Már annak, akinek van még egyáltalán.) Itt az adventi időszak, amikor a lelki megbékülés az egyik vezérelv. Pedig utóbbiban „állítólag” 2000 éve hiszünk. Akkor ez is egy „kidobott” eszme lenne? Most nem az ”álkeresztényekről” beszélek, hanem azokról, akik valóban a hitvilágban élnek.
A visszaszámlálás elkezdődött. Már túl vagyunk advent 2. vasárnapján. A „muglik” világában úgy hívják bronzvasárnap. (Így talán minkét tábor megérti.) Van még 3. és 4. a szent ünnepig. Ezüst és arany. Jó lenne, ha mire odaérünk a fa alá, ezt a szín kavalkádot nem csak a szaloncukor papírja szimbolizálná!
Kép: a pixabay segítségével készül, meg egy kis montázzsal
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
