Zene füleimnek – a víz alatt

Az írás nyílt termékmegjelenítést tartalmaz, ami nem véletlen. Ne feledjük, minden(ki) jó valamire… ha másra nem, elrettentő példának…

Amikor egy áruházlánc katalógusának lapozgatása megihletett az első (ilyesfajta) blog megírására, magam se gondoltam volna, hogy egy folyamat indul el. A második írás már megerősítette, ha az embernek nincs vásárlási ingerenciája, (magyarán szólva pénze) akkor is érdemes a színes termékbemutatókat lapozgatni. A mai újabb „csúcstermékkel” elértem a trilógia kategóriát. Innen már csak néhány lépés, (karnyújtás, koppintás a billentyűzeten) és megírhatom az ezeket megelőző „újabb” három részt. Sőt gondolatban már a következő három epizód is megfogalmazódott. Csak a megfelelő csillagokat kell megtalálni… valamelyik katalógusban. Esetleg ezek valamiféle háborús konfliktusba is keveredhetnek egymással.

Bár most hűtlen lettem, az alagútban futó szerelvények nevére hajazó kereskedelmi egység újságjához. De azért engem is tessenek megérteni. A legidősebb metrószerelvény annyi idős, mint én. (Ezzel burkolt formában felhívtam a figyelmet a 44. szülinapomra!) Ez már van annyira stabil háttér, amire sokféle szempontból lehet építeni. Na, mondjuk egy ilyen metrón való utazásra a legkevésbé. Na de emelkedjünk ki a földből, vegyünk egy nagy levegőt, és süllyedjünk el a víz alá. De, hogy nem legyen félelemérzetünk, és ne csak a víz zúgását hallgassuk, dugjuk a fülünkbe a technika „legújabb” vívmányát! Egy víz alatt is használható MP3 lejátszó fülhallgatóját.

Szeretjük a vizet, az úszást. Jó dolog, egészséges. Ellazít vagy erősít, aktivitástól, rendszerességtől függően, kinek-kinek vérmérséklete és szükslete szerint. Igaz, kissé monoton, különösen hosszú távon. Ha már a (hobby)-futók megtehetik, hogy MP3 lejátszóval a fülökben szaladgálnak, miért maradnának ki a vízben lubickoló fanatikusok ebből a frenetikus érzésből. Sőt, ők még azt a „felemelő” pluszt is megkapják, hogy a körülöttük levő víz nyomása rásegít a fülük bemeneti nyílását tágító erőhatásra. Kétségtelen, hogy vannak olyan helyzetek (akár vízben is), amikor a (test)nyílásba szorosan feszülő „alkatrészeknek” pozitív hatása van, de ezt aligha úszás közben képzeli el az ember.

Mondják, akik valóban hobbysták (meg a reklámszakemberek) hogy az ilyesfajta segédeszközök egyfajta unaloműzőként vagy figyelemelterelőként is funkcionálhatnak. Hú, hogy vakarjam meg a jobb kezemmel a bal fülemet (csak vigyázzak, ki ne üssem vele a fülhallgatót)! Ha „hosszútávúszni” akarok, akkor arra próbálnék koncentrálni. Taktikát felépíteni, erőt beosztani, hosszokat számolni… Ja, mert, hogy utóbbit is tudja a kütyü. Így tulajdonképpen teljesen automatizálva van a sporttevékenységünk. Most már „csak” úszni kell. De mi is volt az alapvető célunk? Az úszás! Akkor miért is kellenek a különféle segédeszközök? Persze egy „fanatikust” nehéz meggyőzni. A strucc is bedugja a fejét a homokba, hogy elbújhasson a világ elől. (Adjunk neki homokálló MP3-at?) Még az sem érdekli, ha közben hátulról jól megb…ák. Nem látta, tehát meg se történt.

Emeljük ki a fejünket a vízből, húzzuk ki a dugót a fülünkből, és hallhassunk meg leginkább élőben) valamit, ami igazi, élő és valóban ZENE a füleinknek. Mondjuk egy jó Neoton "acoustic" koncert.