(A szavannák királynőjének, a pampák királya ajánlásával)

Úgy csinálok, mint a nagyok. Mármint a nagy bloggerek. Ilyenkor karácsony táján mindegyikük előrukkol valami rendkívülivel, valami naggyal, valami meglepetésszerűvel. A „rendkívüli” az, hogy ebben nem látok semmi különöset – bár sokan mondják, hogy fordítva vagyok bekötve. A „nagy” mibenléte abban rejlik, hogy egy többrészes sorozattal jelentkezem, ami már kilóra is sok, főleg a második tál bejgli után. A „meglepi”, meg az, hogy ezen még én is meglepődtem, főleg, hogy nem is magamnak szántam. Maga a történet azonban sokak számára nem újdonság. Sőt, ők vannak többen, de nem merik bevallani.

A XX. század egyik legnagyobb találmánya kétségtelenül a számítógép. Eleinte valóban a „nagy”-ságáról volt híres, a későbbiekben a méretei csökkenésével egyenes arányban nőtt, szélesedett a felhasználási területe. Sőt ezzel egyre inkább elérte a hétköznapi embereket is. Az internet széleskörű elterjedésével pedig mindenki számára ki is szélesedett a világ. Vagy éppen, hogy beszűkült? Hiszen gyermekeink (meg jómagunk is) lassan ki sem tesszük a lábunkat a szobából, mert (úgy gondoljuk…) a világ költözött be hozzánk. Az internet világának elszabadulása sajnos egyfajta tudati beszűkülést is okoz, hiszen képesek vagyunk ezt hinni, hogy amit itt látunk, hallunk, olvasunk az maga a valóság. Aki csak ritkán kacsingat ki belőle, az megijed, és visszabújik sajátos csigaházába. Aki viszont felismeri, hogy ez is csak egy része (még ha fontos is lehet bizonyos szempontból) az életnek még akár „normális” életet is élhet.

Ha valami, akkor ez a – virtuális – környezet biztosan forradalmasította a párkapcsolatokat (is)! Pontosabban a „párkapcsolatokat” Igen, így idézőjelben talán közelebb állunk a közvetlen találkozáson alapuló megismerés és az „összefutottunk a neten” című műsor közötti különbség megvilágításához. Mondják ezt azok, akik még ki sem próbálták, vagy legjobb esetben csak hallottak róla. Sőt mondják azok is, akik már kipróbálták, de ők már azt is tudják, hogy lehet erről pozitív és/vagy negatív értelemben is beszélni. De hogy az értelem érzelemmel is feltöltődjön, óriási segítséget kaptunk a különféle közösségi, illetve velük párhuzamosan a „társalkodási” felületetek kialakulásával.

Gondolatébresztőként álljon itt egy idézet, amelyet csak „ismeretlen szerzőtől” megjegyzéssel tennék közzé. Még akkor is, ha konkrét személy adatlapjáról „kölcsönöztem”, hiszen a valódi szerző kilétére nehéz lenne rábukkanni:

„Szerintem a chat csak egy kommunikációs csatorna, mint a telefon, vagy a levél, vagy a mail. Jó lehetőség a beszélgetésre, de hiányzik belőle az igazi élő beszélgetés teljessége, a szemkontaktus, a mimika és a gesztusok, ezért nem lehet teljes képet kapni a másik emberről. Tehát ez itt nem a cél, csak eszköz!”

A „chatezés” bármelyik formájával is kezdjük meg a virtuális életünket, egy dolog miatt nyugodtak lehetünk. Az első billentyű leütéséig mindenki egyenlő esélyekkel indul. Az is, aki még nem fejezte be a tanulmányait, (akár a kora, akár „egyéb” okok miatt), az is aki szakmunkásként dolgozik, vagy több diplomával a kezében vezetőként irányítja az embereket a hétköznapokon. Lehet tanácsadó az élet bármely területén, de lehet olyan is, akinek éppen tanácsokra van szüksége. Bármi is a célja. A szabadidő kellemes eltöltése, szellemi agymosás, vagy „egyszerűen” csak az életben a „másik felének” a megtalálása.

Na, de ennyi mellébeszélés után üssük le végre azt az első billentyűt! (folyt. köv.)