Chat vagy valóság 2. rész
Lépcsőket építünk
(A szavannák királynőjének, a pampák királya ajánlásával)
Induljunk ki abból, hogy egy „normális” kapcsolat hogyan épül fel. (Na attól a „trend”-től azért tekintsünk el, hogy „ha az első randi után nem dugunk, akkor az felejtős”…) Nem mintha a zárójeles megjegyzésemnek nem lenne jogalapja, de most nem erről beszélünk. Tehát! Megismerkedünk (mondjuk egy szórakozóhelyen, házibulin stb.) és elkezdünk beszélgetni. Látszólag egy lépés rögtön kimaradt a monitoros ismerkedés alaptémáját figyelembe véve. Ez pedig a szemezés, illetve a „távoli” megfigyelés. Pedig ezek a digitális felületről sem hiányoznak feltétlenül. A chatezés klasszikus alapformáját tekintve ugyanis a regisztráció után (ami nem feltétlenül szükséges, de ha meg akarjuk ismerni a lehetőségeinket – a „személy”-es kínálatról nem is beszélve) először egy közösségi szobába jutunk. Szerencsés esetben már itt kaphatunk némi („rosszabb” esetben nemi) információt. Hogyan szól hozzá közösségi témákhoz, mennyire ismeri a többieket stb.? Ahogyan ez a házibuliban is igaz, a kör közepében állóra (nem a lámpára, meg a kukira asszociálni rögtön!!!) mennyire figyelnek a többiek, mennyire kihívó a viselkedése, ebből adódóan (is) mekkora a tömegvonzása.
Aki nem ijedt meg a közösségi élet szépségeitől, az feljebb léphet a virtuális lépcsőn. Még akkor is, ha nem vett rész eme – a valóságtól még inkább elrugaszkodott – „játékban”, részese lehet a személyes kapcsolatnak. Ha már volt olyan bátortalan, hogy nem kezdeményezett beszélgetést, de „szerencséje” van, rákattannak, mint friss húsra. Ha a mázli faktora továbbra is vele van, akkor nem valami hangadó nyit be (ezek úgy is ismerik egymást, és azért is van olyan nagy hangjuk). Ha meg még szerencsés csillagzat alatt is született, (ez így karácsony táján úgyis aktuális) akkor egy olyan kopogtat az ajtaján, aki a külvilágban is emberként szokott viselkedni. Ha a nagy „Ő” (nagy jó, ekkor még csak kis „ő”) a jó modorát megtartva lép be, akkor emberünk minimum annyit lát a képernyőjén, hogy: Szia!
Hahó, ébresztő alamuszi alvó nyuszi! Itt már nem érvényes a „Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt!” szlogen, hiszen megszólíttattál! És valóban, ez az a pillanat, amikor már nem tudsz kiszállni. Pontosabban ki tudnál, de nem szabad, hiszen ezért jöttél, csak még magadnak sem merted bevallani. Innentől nehéz általánosságokat megfogalmazni, hiszen ahogyan nincs két egyforma ember, nincs két egyforma beszélgetés sem. De a leginkább akkor válik érdekessé a beszélgetés, ha a kötelező kérdéseket (hol lax, korod/közöd?, méretek) nem direkt kérdezz/felelek módjára sikerül tisztázni, hanem kötetlen beszélgetés formájában, mintegy nyelvbotlásként mondja ki az ember. Sőt, még inkább igaz ez a témaválasztásra. Ha már a beszélgetés legelején szóba kerül a Káma-Szútra valamelyik fejezetére való utalás, vagy a Web-kamerák kereszttüzében kívánja az egyik fél, hogy létrejöjjön az első (t)aktus, akkor a kommunikáció hirtelen megszakad(hat). Ilyenkor nagy úr a piros „X” a jobb felső sarokban. De ha a beszélgetés éjszakába nyúlik (vagy hajnalba, mert már egyébként is éjszaka kezdődött), akkor jó eséllyel várható, hogy lesz folytatása. Még akkor is, ha mindkét fél kijelenti, „hogy csak nagy ritkán van itt, és most is csak véletlenül kukkantott be”. Amikor a ritka pillanatok egyre gyakoribbá válnak, egyszer az egyik fél kimondja, (vagy kimondatja a másikkal) „rád vagyok kattanva”! Sőt még vissza is lehet kanyarodni az akkor még kimondatlanul elutasított – erotikus – témákhoz is, esetleg az „Illatos kert”-en keresztül.
Újabb ok tehát, hogy a gyerekkori klasszikus (táblás) társasjátékok menetét követve kimondhassuk: „A következő szintre léphet!”. Ez a virtuális játékunkban azt jelentheti, hogy egy korszerűbb kommunikációs csatornára válthatunk, mintegy jelezve, hogy a „kapcsolatunk” is megérett erre. Talán a technikai háttér megalkotói is ezen a gondolatmeneten futottak végig – vagy maguk is tevékeny részesei voltak az eddig leírtaknak – hiszen megalkották a Skyp-ot, az MSN-t illetve ezek különféle elődeit, majd reinkarnációit. A fejlettebb világ persze újabb lehetőségeket tár fel, de egyben újabb gond(olat)okat is szül. Pl. fényképek megosztása, illetve hangos, mozgóképes kapcsolat felvételi lehetőségeket kínál. Kérdés, akarjuk e, merjük e, bevállaljuk e? De itt már nem csak az inkognitónkat féltjük, hanem a régóta elhúzódó (chat-szüzességen kívül) az ismeretlenség varázsa is veszélybe kerül. Ez a varázs pedig olyan komoly tényező, ami a következő lépcsőfok előtt mindenképpen el kell hogy gondolkodtasson. Ezt elősegítendő, tartsunk egy kis szünetet! (folyt. köv.)
