Szinte napra pontosan három hónappal ezelőtt – a Magyarország - Észak-Írország 1:2 után – ennyit posztoltam a Facebook-ra: „Aludtam rá, és megvilágosodtam… Magyarország kétszer annyi gólt kapott, mint Észak-Írország. Magyarország jobban teljesít!” Na, gondoltam a történet ennyit is ért, kár lett volna egy komplett blog-posztot szánni rá. Azóta nagyot változott a világ.

Pontosabban a világ ugyanolyan maradt, csak mi látjuk egy kicsit jobbnak. Bár szerintem csak arról van szó, hogy egyesek az utóbbi időben nem elég hatékonyan mosakodnak a reggeli ébredés után. Így a rózsaszín álomból némi ködfoszlány marad a szemük előtt. Mi is történt valójában? Jött egy ember EMBER, ráadásul SZAKEMBER, és olyasvalamit mutatott, amire csaknem 30 éve várunk. Megvillantotta a csodát. Annak a – számomra még mindig nagyon távoli – lehetőségnek a reményét, hogy a labdarúgó válogatott ismét egy világversenyen vehessen részt. Még egyszer leírom a számot 30. Tehát, ha egy embernek beleszámolom a gyerekéveit is, úgy felnőtt egy generáció, hogy számukra valóban csodaszámba menne egy ilyen esemény. Nem mellesleg a többieknek is.

Tényleg le a kalappal a „pali” előtt. Kiérdemelte a Pali, sőt a PÁL nevet is. Igaz, én sem voltam valami bizakodó, de amit a magukat „szakértőnek” nevezett megmondó emberek műveltek a kinevezésekor, az valóban szégyen. (Bár megtehetik, hogy annak érzik magukat, hiszen a képernyőre is azt a titulust írják a nevük alá.) Ha valaki(k)nek, akkor neki(k) igazán ismerniük kellett volna Dárdai munkásságát, szakmai előmenetelét, nyugati megítélését. Ennek ellenére megkérdőjelezték a szakértelmét, fikázták, és döntő érvként a „licenszét” hiányolták. Ugye tudjuk, mit jelent a magyar edzők számára ez a papír? Egyik nap felállnak az egyik a kispadról, és másnap leülnek az ország másik szegletében, egy hasonlóan „komoly” csapat cserepadjára. Na, ilyenkor értem ennek a „lócának” a valódi jelentését.

Tény és való, hoztunk néhány meccset, De hogyan, könyörgöm?! K…va nagy mázlival. Nem eggyel, többel. Igen, a megbízott kapitány új szemléletet, új színt, új lendületet, és még számtalan közhelyet hozott a megítélésébe. Sőt, még a mázli is vele volt, még „ez” is elismerte a munkásságát. De nézzünk már egy kicsit a mélyére – már amennyire laikusként lehet. Kínkeserves győzelem, egy kis csapat – Feröer – ellen. Jah, hogy nincs már kis csapat. Valóban nincs, mert már mindenki utolért bennünket, és még az „ilyenek” ellen is szenvedni kell. Mondhatjuk, hogy igazságos volt a döntetlen a románok ellen, de ha igazságtalanul megszórnak bennünket, egy szót sem szólhatunk. A sokat emlegetett korábbi tehetségek (Koman Vladimir, Németh Krisztián) nem értek be, már szóba sem kerülnek. Gerát ugyan istenítjük, de miért is? Azért, mert végigjátszott egy meccset, és fejelt egy gólt? Mikor volt ilyen utoljára. Ha az ember fejből nem emlékszik, és a neten kéne utánanézni, akkor annak nincs is jelentősége. Szimpatizálok az Újpesttel. De valljuk meg, hiába játszik az átlagnál jobban a bajnokságban Simon Krisztián, nagyon messze van a nemzetközi szinttől. Csak Dzsudzsákra meg nem lehet egy válogatottat felépíteni. Az oroszok elleni meccsre meg csak legyintettünk, hogy „csak” barátságos volt. Pedig az tényleg mutatott valamit. Nem sorolom tovább, mert valóban nem értek hozzá, én „csak” egy szurkoló vagyok. Olyan, aki minden bukás és siker(nek látszó) meccs után is várja a következőt, igaz csak a TV előtt.

Pali, akarom mondani Pál, Dárdai Pál, szükséged van neked erre? Élő szerződésed van. Egy tudatosan épített, biztos karrier lehetősége áll előtted. Családod boldog – legalábbis remélem. Édesapád bízik benned, és itthonról is nyilvánosan vállalja a véleményét, és megosztja velünk intelmeit, érzéseit. Ne higgy a hízelgőknek, a most (látszólag) melletted állóknak. Most megmutattad, hogy megfelelő hozzáállással és szakértelemmel mekkorát lehet lökni még egy döglődő kecskén is, de ez még kevés. Igen, azok az emberek, akik most meglátták a fényt az alagút végén, tanuljanak meg áramot is termelni. Küzdjenek, hajtsanak, hogy ha ezáltal elérnek egy bizonyos szintet, akkor majd kiérdemelhetnek Téged, aki majd összefogod, és valódi sikerre viszed őket. Tanulj, erősödj, szerezz még több tapasztalatot! (Meg egy papírt, mert tudod, itt ez a „legfontosabb”.) Most a szájhősök egy kicsit visszafogták magukat. Ne add meg nekik azt a lehetőséget, hogy ők bizony „megmondták”!

Könyörgöm, Pali, maradj – a Hertánál!