Mozi: A nemzet aranyai
Kevesen lehetnek ebben az országban, akik ne hallottak volna a magyar vízilabda valamelyik legendás korszakáról. Szerencsések lehetünk, hiszen minden korosztálynak jutott belőle. Még akkor is, ha kisebb-nagyobb hatásszüneteknek is tanúi lehettünk. Nem filmkritika, hanem a produkció hatása a „kisemberre” – spoiler nélkül.
A valóságról az egyik legnagyobb bátorság (1.0) filmet készíteni, hiszen egy adott történelmi pillanatot vagy korszakot is mindenki másképp él meg vagy lát. Attól függően, hogy melyik oldalon ül. Sőt itt még az is benne van a pakliban, hogy mennyire lesz nedves. Tevékenyen vesz részt a játékban, és attól vizes, vagy a parton izzad, és ezért áttetsző a ruhája. „Esetleg” ő maga a szövetségi kapitány, így kisebb nagyobb időeltolódással már csak a fürdésre emlékszik és a közeg már utólag nehezen kettéválasztható.
Bátorság 2.0: Egy gyakorlatilag dokumentumfilm produkciót, – ami ráadásul két és fél órás, – bevinni a moziba. De ez olyan, mint egy étrend-kiegészítő reklámja, csak sokkal hosszabb. „Bírom!” Nem nézed az órát, nem mész ki pisilni, és ha elfogy a kukoricád, akkor tényleg csak a látvánnyal és a hallottakkal foglalkozol.
A közelmúltban egy más megközelítésű bejegyzés kapcsán kaptam egy kommentet. Akkor és ott nem reagáltam, de most mindenképpen ideillő, még ha a válaszom politikai kapcsolatot is idéz meg. A felvetés: „Ami a vizilabdát illeti: Horkai munkássága nélkül Kemény Dénes nem tudott volna sikerre jutni a fiúkkal.” (sic!) A válasz: Nyilvánvalóan minden előd munkássága hatással van a későbbiekre. De három olimpiai cikluson át végzett munkát azért ne „varrjunk” más nyakába. Innen pedig már egyenes út vezet napjainkig: A FIDESZ propaganda még mindig gyakran hivatkozik a „nagy elődre”, a Gyurcsány fémjelezte korszakra. Csak halkan kérdezem…: Ha valaki tizenévek óta korlátlan hatalommal rendelkezik, és gyakorlatilag szó szerint azt csinál, amit akar… Akkor az mennyire hitelesen takarózik még mindig más paplanjával?
Maga az alkotás tényleg csak a vízilabdával foglalkozik. A játékkal, meg nyilván egy „kicsit” annak pszichológiai hátterével. De távol tartja magát a politikától, a pénzügyi háttértől, magyarul minden „jelentéktelen” körülménytől. Pedig nyilván ezek is közrejátszottak, de most nem ez volt a lényeg. Ebben a közegben IS – mint minden csapatsportban – a legfontosabb az egymásban való hit, tisztelet és megbecsülés. Ennek keretében arra is láthatunk példát, hogy mi történik, ha ebbe a sorba „befigyel” egy olyan esemény, ami látszólag megtörheti a lendületet. Nem véletlenül hangoztattam én is már egy-egy baráti beszélgetés kapcsán: a profi sportban nem ritkán fordul elő, hogy valaki bekerül egy másik csapatba, ezáltal másik közegbe. Ahogy a fociban a lábát, itt a kezét (meg az orrát) akkor is tisztelni kell. Hiszen nem tudhatod, mikor kerültök egyszer közös nevezőre. Az együttes sikerért akkor is vállvetve kell küzdeni. Minden korábbi „tüske” ellenére. Ez egy csapat, vagy ha úgy tetszik „a CSAPAT”, ami csak együtt tud működni. Ennek részei az egyének, de mivel a másik oldalon is ugyanannyian vannak – adott esetben a medencében – ezt közösen kell végigcsinálni.
Hagy utaljak egy kicsit vissza a bevezetőre, igaz, más szemszögből. Kiss Gergelynek – háromszoros olimpiai bajnok – valóban megadatott, hogy több korszakát is átélje a magyar vízilabdának. Hiszen szerepet kapott a „Szabadság, Szerelem” c. ’56-os témájú filmben is, ahol az akkori „nagyok” között kellett helytállnia.
Az élsportnak mindig vannak drámái. Sokszor egy-egy gól, 1-1 másodperc dönt érmekről, sorsokról, karrierről. Ezek a pillanatok, csak utólag értékelhetők. Abban a minutumban aki a továbbiakról gondolkodik az elbukott. Akkor és ott csak érezni lehet, hogy mit kell csinálni. Természetesen erről is szól a tudatos felkészülés. Viszont ennek a filmnek a valódi dramaturgiáját tényleg az élet írta. Ki ne emlékezne BENEDEK TIBOR-ra? Szerintem nem is lehetne úgy indulni a moziba, hogy ne ő járna a fejekben. Köszönjük meg az alkotóknak, hogy az első KÉPKOCKÁTÓL az utolsóig ők is így gondolták… Hogy hogyan? Tessenek megnézni!
Kép: Saját – az alkotás pedig családon belül marad.
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
