Szép szóösszetétel, csak a kisember számára még mindig elég misztikusan hangzik: az ökológiai lábnyom fogalma.

Jobban járunk, ha kicsiben gondolkodunk. Milyen „bélyegeket” hagyunk mi magunk után, ha valami emlékezetes útra indulunk? Milyen jeleket „kell odatenni?” Nem elég az emlékeinket maguknak megőrizni? Miért kell erről „mindenkinek” tudni?

Először is joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi a fenének kell ezt leírni? (Már ha éppen egy ilyen nyaralás utáni eszmefuttatást „kell” olvasni.) Ez is káros lehet, hiszen a „digitális hulladék” nem csak az elmét szennyezi, hanem ezek a gondolatok is megmaradnak a világ szerverein. Amelyek ugyancsak környezetkárosító anyagból készülnek. Ráadásul egyre nagyobb számban…

Bármerre járunk a bolygónkon, mindenütt kísért a múlt. De most nem feltétlenül az ősember barlangrajzaira vagy a fáraók múmiáira gondolok. Turisták tömegei hagynak különféle nyomokat maguk után. Fába – természetes és mesterséges anyagokba – vésik a kapcsolatuk emlékezetes pillanatai. (Szeretlek X.Y., megerősítve pl. évszámokkal.) Mások a modernkori „divatlakatokkal”, majd a folyóba dobott kulccsal igyekeznek örökkévalóságnak ábrázolni az egykori, pillanatnyi örömöket. Persze én kérek elnézést azoktól, akiknek ez lett a tartós kapcsolatuk záloga. De azt hiszem, több ózdi MÉH-telepet lehetne megtölteni a „feleslegessé” minősített lakatokkal. Ha valakit megcsíp a medúza, – nekem elhihetitek, hogy – legalább annyira emlékezetes, főleg ha kellőképpen dokumentált az esemény.

„Szerencsére” ma már olyan világot élünk, hogy az események rögzítésére is számtalan lehetőségünk van. Sőt ezeket azonnal világgá is kürtölhetjük. Főleg a digitális technika eszközeivel. Amelyek természetesen környezetbarát, és újrahasznosítható eszközökből készültek. Tárhelyeik ugyancsak a világhálón találhatók. (Jaj, megint oda jutottam, amit egyszer már leírtam. Hiába a világ már csak ilyen, „örök” körforgásokból áll.)

Remélem már mindenki rájött, hogy az „újrahasználati maszlag” a környezetvédelemmel kapcsolatos összefüggésben igencsak furán hangzik. Legalábbis az a része, hogy majd ettől is minden olcsóbb lesz… Aha, tessenek már példákat mondani az utóbbi évek, évtizedek kereskedelmi gyakorlatából. Mi is lett olcsóbb? Már úgy értve tartósan, és nem csak valami marketingfogás kedvéért. Erre szoktam én mondani, amikor valaki bejön hozzánk a „boltba”: Most szüksége van valamire, vagy csak kedvezményt akar vásárolni?

A végeláthatatlan lakat-tenger Kölnben, a dóm előtti vasúti hídon.
(Nem mellesleg már tiltják az újabb zárszerkezetek elhelyezését.)

Most már gondolkodhatunk egy kicsit nagyobb léptékben. A felsorolt emlékek meglehetősen távoli helyszíneket sugallnak. Felmerül a kérdés, hogyan juthatunk el oda? Ugye az nem kérdés, hogy mindent a saját szemünkkel szeretnénk látni. Azért mégiscsak más egy digitális felületen keresztül nézni a világ csodáit. Már pedig a nagyobb távolságok áthidalására még nem igazán találtak ki a repülésnél hatékonyabb módszert. Ez pedig, mint tudjuk, nem a legolcsóbb, és nem is igazán környezetbarát súlypontáthelyezés. De ezt azok a vezetők is tudják, akik a környezetvédelmi konferenciákra – szinte egyenként – egy-egy különgéppel érkeznek. Persze, hogy a mi pénzünkön…

A Földet csak magunknak tehetjük jobbá, őt magát nem kell megmenteni! Ne feledjük, túl fog bennünket élni! A valódi ökológiai lábnyomok a mi kezünkben vannak! 

Kép: Saját tappancsnyom a zanzibári homokban

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával