Amikóóó az embörök a zakciókat figyelik, mások mögvöszik az egész bóóótot a fejük fölül.

Én szöröncsés embör vagyok. Akármerre mögyök itt az Alföldön, mindig otthon vagyok. Itt az eccerű embörök között is tuggyák, hogy kétlaki életöt élök. Ëggyik városba dóóógozok, a másikba mög lakok. Így bárhova is mögyök, mindig hazafelé tartok. Az Óóóósön mellett van a munkahelyem, a Tecsó mellett mög lakok. Ez ugyan két másik hejön van, így néha azt së tudom, hun vagyok.

A kétlakiságnak azé vannak hátrányai. Valamit sosë találunk. Az mindig a másik hejön van. Nem baj, mongyuk a „zasszonnyaaaa”, majd lëmögyönk a bóóótba oszt vöszünk… Na jó van, de melyikbe. Mindégy az – húzza mög a vállát a másikunk. Maj’ mögnézzük melyikbe akciós. Még jó, hogy ű is olyan bótba dógozik, ahun mindig van valami száraz kaja. Az ű helye legalább „biztos” mer önni mindig köll a zemböröknek.

Na, nííídd mán ’a. Eladták az Osant! – pattant föl a „nő”. Ugyan kinek? – kereködött ki a szömöm. Mittudomén valami osztriga vagy oligarha az biztos. Ellensége nem löhet a Zorbánnak, mert azoknak nem löhet annyi péze. (Jah, vagy mögvötték vóna elülle.)

Szerintem nekünk tökmindëgy, nálunk csak az számít, hun ócsóbb a kefír vagy a csirkepípje. Főfelé mög úgyse tuggyuk, ki kiveee van. Na, jó, dehogynem a tuggyukkiveee. (Ja, persze most képezzük ki a zunokát a világ dógaira, mer óvastattyuk vele a Herri Plottert, vagy ki a t-k-met…) Úgy vöszik ezök a hotelokat, a röptereket, a cégöket mög a Balatont, mint mások az óccsó szódát. (De mi óccsó itt mán…?) Még az éccaka sütétjibe pislákoló lámpák is lëtakarják a napsütötte kamionokat.

Épp mondja a kolegám, hogy ű biztos nem mögy a zéggyik – mög nem nevezött – szállodába nyaraaani, mer tuggya, hogy az melyik NER lovagé. Eeemönt hát a másikba, amelyikrű persze nem tudta, hogy kié. Na, mint kiderűt, az mög a másik „rokoné” vót, csak amarrúúú a zágrúúú. Persze eeemondta a csávó, hogy akkó is milyen jó vót. A kaja, pia mög mindön. Mondtam is neki: Figyi, arra néféjj vigyáznak, nëhogy rossz hírüket vidd.

Úgy látom, nekünk nem sok beleszólásunk van ebbe, sütögessük csak a saját kis pecsenyénket. Ezöknek mög látod, mintha nem is lönne válság. Csinálják a háborús inflációt, óóóttyák a fejedet mindönféle ideológiávaaa, a testödet mög szószerint a vakcinájukkaaa. Maguknak mög nem a kölönféle röpködő állatokat akciózzák lë, hanem az egész madaras áruházat. Mennyiveee lösz nekünk ettűűű jobb? Nem a piszkos nyugati kapitalista tóóóója ki az országbú a pééézt, hanem majd a behívott Sriankai migráns (aki már majdnem vendégmunkás) talicskázza Hatvanpusztára. De csak azé nem légiós, meee nem focista.

Na, mönnyünk, meee hónap së lössz ebéd. Sietni köll, mert a kizsigerőtt kisnyugdíjas véletlenűűű nem a gyógyszertárba fordul be, hanem a zőccségsorba, osz levöszi elüllünk az utolsó rohadt paradicsomot.

Képötlet: Innen montázsolva.

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával