Ha foci, akkor légiós, ha civil, akkor vendégmunkás
Most, hogy így beindult a fociidény, nehéz is lenne elszakadni a témától. Azért kacsintsunk ki egy kicsit a perifériára. Ami természetesen valami másnak a közepe.
Furcsa fogalomtársításba csöppentem. Lehet, hogy nem vagyok egyedül, de ebben az összefüggésben még nem találkoztam a felvetéssel. Értem én, hogy minden szakmának meg vannak a szakkifejezései. De, a foci valahogy mindig kicselezi még azokat a szavakat is, amelyek máshol oly’ egyértelműek...
A vendégmunkás kifejezés mindaddig elég negatívan hangzott, amíg csak a beáramlásról beszéltünk. Amint a mi fiaink/lányaink is áldozatául estek ennek a folyamatnak, (nyilván az ellenkező irányban) mindjárt másképpen értelmeztük ezt a humán erőforrás-cserét. Akad még egy szó, a „migráns” fogalma, de ezt tegyük el egy kicsit későbbre. A légió mindig valamiféle felmagasztalást sugallott a számomra. Olyan mindenek felett álló, nagyhatalmú alakulat, amely sokféle problémát megoldott a történelemben. Az egykori rómaiak korában egyfajta büszkeség is volt, ódákat zengtek a hőstetteikről. Aztán a francia idegenlégónál is még valamiféle rettenthetetlen hadsereg élt a képzeletünkben. Igaz, itt már egy „kicsit” árnyalta a képet, hogy oda nem feltétlenül a „makulátlan előélettel” rendelkezők kerültek be. Valószínűleg ezeknek a legyőzhetetlen harcosoknak a hőstettei ihlették a „mindenek felett álló” futballköröket, hogy ezzel a jelzővel illessék a „labdakergető” vendégmunkásokat.
Pedig ha belegondolunk, a feladat ugyanaz. A megbízók nem találtak a hazájukban olyan „munkavállalókat” akit az adott feladatra alkalmasnak ítéltek volna. Jah, persze, gondolhattuk volna… Csak hát a gazdasági élet szereplői egy kicsit másképp (is) gondolkodnak. Tulajdonképpen valamiféle „emberkereskedelem” jött létre a zöld gyep mentén is. De álljunk csak meg egy pillanatra! Itt is van valamiféle „ellentmondás” a foci és az élet „egyéb” területei között. A futballistákat eszeveszett pénzekért adják-veszik, ráadásul az ő zsebeiket is horribilis pénzekkel tömködik. Míg a „dolgozó nép” munkaerő piaci helyzete egy „kicsit” másként alakul. Ennek épp az a lényege, hogyan lehetne ugyanazért a munkáért kevesebbet fizetni, az embereket még jobban kihasználni. Mi ez, ha nem valamiféle megkülönböztetés az egész társadalom ellen?
Térjünk vissza a későbbre „halasztott” szóra. Sajnos egyre több család gyermeke lépte már át az évtizedes határt, ami a kint töltött éveket jelenti. De a balkáni népek sokasága is jelentősebb kolóniát alakított már ki a fejlett nyugati államokban. Ugye nem használok nagy szavakat, ha mindenkit egy kalap alá véve „migránsoknak” nevezek. Amikor anno elengedtünk a gyermekeinket, szinte félve kérdeztük, hogy ott is vannak e migránsok. Olyan óvatoskodva válaszoltak, hiszen ők is nehezen tudták eldönteni, hogy ki kicsoda. Ha ma megkérdeznénk, már könnyebben tudnának válaszolni, hiszen csak magunkra kell mutatni. De nem kérdezzük meg, hiszen az egyik felünk ugyan hazavárja őket, de a másik felünk még csak véletlenül se mondatja azt, hogy „gyere haza fiatal”. Ők már sokféle szavazatot leadtak egyszerre – a lábukkal! Már úgy jönnek a Balatonra, hogy hurrá nyaralunk! Ugye, hogy milyen sok magyar szót hallani a „nemzeti lavór” mellett!
Dehogy emlegetem én szívesen a „drága” miniszterelnökünket folyton. De éppen ő mondta, hogy legyen kevesebb légiós nálunk. Neveljünk kiváló futballistákat azért, hogy visszakerüljünk a világ élvonalába. Háááát én nem tudom, hogy OV melyik csatornát nézi, mert hogy az M1 nem ebben az összefüggésben tálalta a tényeket az biztos. A legtöbb olyan magyar játékos, akik lassan tényleg kezdi megközelíteni az európai TOP- futballt, bizony nem itt nevelkedett, és az irány sem azt mutatja, hogy ez megváltozna. Sőt tovább megyek. A jelenleg magyar honból indultak zöme még azelőtt elhagyta a Kárpát-medencét, hogy esély lett volna arra, hogy a tehetségüket nem kellőképpen kihasználók elronthatták volna őket!
Távol álljon tőlem a rasszizmus bármiféle megközelítése, főleg, hogy a következő gondolatmenetet akár pozitívumként is értékelhetjük. (Az más kérdés, hogy szerintem a pozitív diszkrimináció is egyfajta megkülönböztetés.) A klubokban nagyon ügyelnek arra, hogy ne is nagyon essen szó a játékosok származásáról, bőrszínéről vagy más – a hétköznapi életben kirívó – eltérésről. Tehát ott gyakorlatilag megvalósították az esélyegyenlőséget. Miért nem tudatosul ez a hétköznapi életben is? Vagy ezt is pénz mennyisége dönti el? A „civil” munkahelyeken továbbra is megy különféle klikkesedés. Az még a jobbik eset, ha a különféle származásúak nem esnek folyton egymásnak.
Még egy ellentmondás: A Diósgyőr az éppen egy tucat új igazolásai közül mind a 12-en külföldről érkeztek. Kapják is majd a dorgálást a „főnitől”. A szakértőknek „csalódást” okozó (azzal, hogy nem esett ki) KTE-hez is érkezett egy brazil, így továbbra csak egy „tiszta magyar” alakulat maradt az NB1-ben, a Paks.
Természetesen itt is jár egy kis hab a tortára. Olyan eset is létezik, hogy egy egész csapatot „lízingel” egy ország. Ééééés akkor még nagyon finoman fogalmaztam amiatt, hogy egy külföldi ország csapatának miképpen lehet magyar mez-szponzora… Persze a háttér is magyar, olyannyira, hogy felvetődik a kérdés. Esetleg őket is a mi adóforintjainkból támogatjuk e? Mindenesetre a ZTE csapatának biztos furcsa volt, hogy az ellenfél hasán a „hentes és hentes” felirat szerepelt a „nemzet keresztapja” támogatásával.
Na, de ne legyünk ennyire negatívak! Bízzunk annyira „Viktorunkban”, hogy ha már ennyire szívén viseli az ország fociügyeit, hátha eljut odáig, hogy végre ne mi támogassuk az ország gazdasági szereplőit. Adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy bizonyíthassák, hogy a saját pénzükből is annyira ügyesek, mint ahogy most is láttatják. Akkor majd hitelesebben tudjuk kiabálni, hogy: Hajrá magyarok!
Kép: Pixabay
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával
