A hír szent, a vélemény szabad(on szárnyaló)

(lépcső)Házon kívül


Nem néztem a provokációt!

Van e még „széles” e hazában olyasvalaki, aki ne látta volna a Magyar-Menczer, vagy ha úgy tetszik a Menczer-Magyar szóváltás videóját? Egy valaki biztosan: én. Először „csak” lemaradtam az „eseményről”, de utána már tudatosan kezdtem kerülni. Miért írok akkor róla? – kérdezhetnétek. Természetesen…

Tovább olvasom

Tornatermi edzés brüsszeli bürokratáknak

Megszállta Brüsszel Budapestet! – olvashattuk volna a különféle sajtótermékek címoldalán, ha valóban figyelemfelkeltő címet szerettek volna írni. De, csak a sablonok maradtak. „Ilyen még nem történt Magyarországon”, és hasonló – bármilyen bulvárlapba illő – szalagcímekkel jelentek meg cikkek…

Tovább olvasom

Egyszerű emberek és az ÁFA

Nincsenek itt bonyolult dolgok: 1x1=1. Meg még szorozva 1,27-el. Emlékszik még valaki, hogy mi történt 1988. január 1-jén? Nyilván azokat az embereket kérdezem, aki már tudatuknál voltak. Persze, újév, és valószínűleg rengeteg családi kötődésű esemény. No, meg ugye a másnap, buli után. Ünnep lévén…

Tovább olvasom

Jobbos vagy balos

Politikai megközelítésben teljesen átlagos, amikor oldalakról beszélünk. Sőt a szimpátia is köthető ehhez a megkülönböztetéshez. De hogy az irányok mire lehetnek még jók, arra igen nagy a választék. Az internet (szélesebb) elterjedése előtti időszakból elég nehéz archívumokat találni. Próbáltam egy…

Tovább olvasom

Kövér – a szégyenteljes „méltóság”

Nem nehéz ma elvetni a sulykot, hiszen bármilyen normán túl gyorsan átlép az ember. Még akkor is, ha ő „valaki”, vagy még annál is többet gondol magáról. Hatalmi pozícióban is könnyen át lehet esni a paci másik oldalára, csak az a baj, hogy onnan nem lehet nagyot esni. Legalábbis egyelőre… Az,…

Tovább olvasom

Orbán dupla

Minden heti „Orbánunkat” add meg nekünk ma! Tessék, itt volt mindjárt kettő is! Továbbra is vallom, hogy nevekkel nem viccelődünk! Még komolyan sem... Na, most sem a nevekkel van a baj. Nem, kedves olvasó, nem Te ittál a héten többet a kelleténél. A kettős látás ezúttal nem a Te elborult állapotod…

Tovább olvasom

Makulátlan múlt…, talán a gyermekkorban

Hál’ Istennek vége a választásoknak. Pontosabban majdnem, hiszen vannak még, akik a térkép szélére sodródtak, de még kapaszkodnak a határvonalakba. Tulajdonképpen érthető, hogy küzdenek a végsőkig, de tudjuk, hogy a legtöbb esetben ez csak olyan „hattyú halála” történet. Az egyik leggyakoribb…

Tovább olvasom

Kép(ek)en az útelágazás: Európa vagy... Európa

Elvileg 20 éve ott vagyunk az Unióban, mégis útkeresésről, „hogyantovábbról” kell(ene) dönteni. Ráadásul úgy, hogy jórészt nem rajtunk múlik. Bármennyire is az utóbbit sulykolják belénk. Képes beszámolónak indult a saját szavazásom bemutatása, mégis csak egyetlen fotó került ide. Természetesen a…

Tovább olvasom

Hölgyeim, áldozati „báránykáim”!

Nem volt még elég? Női mivoltotokban (is) mindig az árnyékba lökve a fényből. Vagy csak nem látjátok a fától (vagy a pénztől) az erdőt? Az egyik legnagyobb versengés most azon megy, hogy ki mondta, (tudta, jósolta, „előrelátta”) legelőször, hogy Szentkirályi Alexandra vissza fog lépni. Ja, még azt…

Tovább olvasom

Az embereket kutyába sem vesszük

Elég a háborúskodásból, a politizálásból! Jöjjön végre a „cukiskodás!” – vagy mégsem? Tele vannak a közösségi oldalak hírfolyamai a „kis” kedvencekkel. De a hírportálok nyitófelületei is vetekednek az állatkertek „kirakatával”. Hiszen kutyával/macskával, gyerekkel és mellekkel – hogy csak a…

Tovább olvasom

Kérem a következőt!

Ha valódi tétje lenne a Köztársasági elnöki pozíciónak, megérteném, hogy ennyit foglalkoznak vele. Bár, a „színpadiasság” miatt, lehet, hogy nagyobb port lehet vele kavarni. De, ha valamit, akkor ezt sikerült leértékelni. Magyarország sok mindenben első, és ebben nem kevés olyan listát vezetünk,…

Tovább olvasom

Kecskeméten is áradt a Tisza

Nálunk itt az Alföldön, különösen a Kiskunságban, minden csepp víznek jelentősége van. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mit jelenthet nekünk (hosszútávon) a gátszakadás. Amikor a ’80-as évek végén, a főiskolai bulikon megszólalt a(z) Europe, Végső visszaszámlálás (The Final Countdown) című felvétele…

Tovább olvasom

Mónika shaw – a mi kárunkra

Tizenegy néhány nappal ezelőtt új szereplő lépett elő a szürkeségből. Magyar Péter. Akkor még úgy éreztük, egy ember határozza meg a következő napokat, heteket. Aztán hirtelen kétszemélyes lett a történet. Nem akárkivel kettőződött meg a létszám: Varga Judittal. Hosszú idő telt el március 15. óta.…

Tovább olvasom

A tavasz harmadik pillanata

Bármennyire is furcsa, ez egy fiókban maradt írás. Ki is lenne kíváncsi, egy tizenegynéhány nappal ezelőtti agymenésre. Hiszen az már történelem. Nem véletlenül mondják egy blogbejegyzésre időnként, hogy a pillanat hevében született leirat. Miért került ki mégis? Bevezetőnek hosszú lett volna egy…

Tovább olvasom

Viktor és Géza is döntött – Hajrá lilák!

Mindenki visszatérhetett a kispadra, kezdődhet a meccs! Ha valaki színt vall, – mint most szó szerint is – az általában nem túl népszerű dolog, bár egyes helyzetek azért bulvárosak. Főleg, hogy a nagy rivális zöldek tábora sokkal nagyobb. Most természetesen nem a környezetvédőkre gondolok, bár ott…

Tovább olvasom

Ha a rendőr az alma, a tanár a körte

Folyamatos építkezés helyett kapkodás, látszatintézkedések a választásra való készülődés „fényében,” vagy inkább árnyékában. Bármilyen probléma felmerülésekor mindenki azonnali megoldásokban gondolkodik. Vannak olyan élethelyzetek, amikor ez működik. De adódnak olyan szituációk, amikor mindenki…

Tovább olvasom

Én, mint Köztársasági Elnök – simán!

Ha, most és ekkor, amikor mindenkinek tele van... Miért ne jöhetne egy új arc? Utoljára akkor volt ekkora visszhangja egy „fontos ember” lemondásának, amikor Gyurcsány bejelentette anno. Na, de ki emlékszik már arra, főleg most, amikor ilyen friss, ropogós hírek mentén kell élni…

Tovább olvasom

„Katalinka szállj el!”

HU Nr. 1. itt a torony. A felszállási engedélyt megadom! Ő pedig élt vele! Picit hibáztam az előző írásommal. Nem voltam elég alapos, elég konkrét, annak ellenére, hogy elég bő lére sikerült a mondanivaló. A hibákat pedig el kell ismerni, mert annak mentén lehet a következőt elkerülni. Valljuk be,…

Tovább olvasom

Kegyelem kettes, azaz két dolog a másik oldalról

Régen volt már ekkora sajtóvisszhangja úgy egyáltalán bárminek e kis hazában, mint a pedofilügy kegyelmi „hozományának”. A sokadik kérdés ugyan, de vajon elég e a nagy médiazaj? Akik a múlt hétvégén azon rágódtak, hogy mit kezd a képviselők kis létszámú csoportja az Országgyűlés nagy üléstermében,…

Tovább olvasom

Új kávéház nyílik Pesten!

Annyi jelzőt „elfogyasztottunk” már gyönyörű fővárosunkra. Miért ne lehetne a társasági élet Mekkája… akarom mondani „mokkája"? Még mielőtt valaki az egyik legnagyobb internetes „kereső motort” kezdené használni, picit türelemre inteném. Egyelőre virtuálisnak tűnik a dolog. De ha bejön az ötlet,…

Tovább olvasom

Akkumentes önirónia egy városért

Nekem senki nem mondja, hogy nem szeretem a városomat. Dehogynem! Még egy akkumulátorgyárat is adnék neki. Lassan végéhez közeledik akku-roadshow. Hiszen alig van már olyan település vagy legalábbis régió, ahol ne jelentek volna meg a kis energiatárolók „nagykövetei”. De, ha jól tudom, nálunk még…

Tovább olvasom

Igen, megint „konzultálunk”

Hu, most egy kicsit megnyugodtam. Nem felejtettek el. Már hetek óta hallgatom, hogy jön majd a „konzultációs” ív. Vártam-vártam, most „végre” megérkezett. Ez egyfajta virtuális kapcsolat a kormány és köztem. Ők is írtak valamit, én is, de szerintem még mindig nem vagyunk közös nevezőn. Ebben „csak”…

Tovább olvasom

Szuverenitásvédelem – magyar módra

Elfogadták! Mármint a törvényt. Na, nem mintha bárkinek kétségei lettek volna a végeredmény felől, de mégiscsak így kerek a történet. Újabb, – szótárból a hétköznapi gyakorlatba illesztett – kifejezéssel „gazdagodik” a magyar nyelv. Hiába no, az úri „huncutságoknál” ez így helyénvaló. Számtalanszor…

Tovább olvasom

An-alfa-béta

Az iskoláról nem véletlenül mondják, hogy életünk végéig elkísér. Már akit… Ritkán foglalkozom közvetlen (párt)politikai kérdésekkel. Ennek egyetlen oka, hogy nem értek hozzá. A kellő mértékű elmélyüléshez túl kevés információval rendelkezem. Az előző mondatom „magyarra fordításával” a…

Tovább olvasom

Csak átnevezik az OMSZ-t

Van (volt) egy olyan intézmény az országban, amit mindenki ismer(t). Ha esett, ha fújt, akkor Országos Meteorológiai Szolgálat. Ha két ember találkozik, óhatatlan, hogy az első témák egyike az időjárás. Legyen az randevú vagy családi beszélgetés. Sőt, egy üzleti tárgyalásra való érkezéskor is…

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása