Szakmai találkozókat szervezni teljesen „normális” dolog. Miért ne lenne természetes ez a blogger-világban is? Mondják, hogy elvannak a kis zárt világukban. De bárhogy is nézzük, ők is egyfajta közösség.

A közelmúltban egy elég nagy visszhangot kiváltó cikket írtam a bloggerek tevékenységéről, a sajtóban elfoglalt helyéről. Most segítek egy kicsit megértetni magunkat. Külső szemlélők számára a bloggereknek még jót is tett a karantén-korszak. Úgyis be vannak zárva, csak a fotelből osztják az észt, most meg még házhoz is jött nekik a téma. – mondják az utca emberei. De miért van ez a kirekesztő világkép az emberekben? Hiszen a „népi internet legjavának” írói nap, mint nap eléjük hozzák a világ „kis- és nagy dolgait”, (időnként szó szerint) ráadásul sokkal emberközelibb tálalásban, mit a „hivatásos” hírhozók. Mondhatni a nép szava jelenik meg írásaikban! Nem tévesztendő össze a NÉPSZAVA újsággal, mert ez általánosan politikai hovatartozást jelenthetne. Erről pedig itt szó sem lehet!

Mivel sokan nem tudtak eljönni az összejövetelre, megígértük, hogy lesz élménybeszámoló. Hááááát tessék! A leírtakból talán a kívülállók is megértik, hogyan kerül ennyi és ilyen tartalom a képernyőkre.

Az első benyomás: Mi is lehetett volna más, mint hogy „testközelből” megismerhettünk valakit, aki létrehozta, és a mai napig összefogja azt a közösséget, amelyet Bloggerképzőnek hívnak. Ada igenis egy valóságos személy, nem csak egy virtuális „házisárkány” aki csípőből osztja ránk a napi- heti-, havi feladatokat. Most már tudjuk, hogy nem csak hologramként jelenik meg egy videóban, hanem nagyon is létező emberként bukkan fel, ha sokat emlegetjük.

Néhányan azok közül, akik felvállalták a jelenlétüket:

• Kezdem egy videóbloggerrel, akire rögtön mindenki felkapta a fejét, hiszen annyira karakteres a megjelenése, hogy hátulról is könnyen felismerhető! „A” nagybetűs KÖNYVESBLOGGER.
• Sokan talán kakukktojásnak tartanák, én a bloggerek egyik legszínesebb egyéniségét ismertem meg benne. Egy csendes, mégis különleges egyéniség a muszlim világ képviseletében.
• No és persze az egyik kedvencem. Ha létezik olyasfajta hordozható eszköz, amibe sok minden belefér, az a Mesetarisznya. Olyan ereje van, hogy a sok nehézség ellenére még az íróját is elhozta az összejövetelre.
• E sorok íróját meg már be sem kell mutatni, hiszen mondanivalóját a (Lépcső)házon kívül blog rendszeresen publikálja, és a Fejszelep nevű felület fogja össze!

Bennfentesek tudják, de most a „külsősök” is megtapasztalhatják, hogy miféle kihívásokkal kell „megküzdeniük” a tanulóknak – „némi” dorgálással egybekötve. Ugyanis a bloggerek is emberből vannak, (valahol) így gyakran „elmismásolják” a kiadott feladatokat. De itt nem volt választás, azonnal válaszolni kellett – írásban!

• Mit szeretnél elérni a blogoddal? (Mit tudsz adni, és kinek?)
• Miért van szükség bloggerekre? (Remélem kedves olvasó, erre Te is tudsz válaszolni!)
• Miben vagy a legjobb?
• Mielőtt az utolsó kérdést is leírom, felhívom a figyelmet valamire. Ne kapkodd el a választ, olvasd el még egyszer. Meg még egyszer. Meg még egyszer: Mi tart vissza attól, hogy komolyan vedd a blogodat? Tudjátok, mi az érdekes? Az első döbbenet után mindenki csípőből válaszolt!

De a legfontosabb hozadéka a feladatsornak már az első válaszok után lejött. (Nem kamu, mert ott volt a papíron.) Egybecsengtek a válaszok. Más stílusban, más megközelítésben, más megfogalmazásban. Ez mit bizonyít? A csapat minden tagjának van legalább egy olyan agytekervénye, ami egy irányba csavarodik.

Nem állhatom meg, hogy a felszínre hozzak egy olyan témát, amely mindenkit érint akár ír, akár olvas. (De akkor is, ha nem publikál, sőt még a szemét is becsukja, vagy akár csak irányítja egy szemellenzővel…) Persze, hogy beszélni kell róla! – nem is maradt szó nélkül. „A” Pénz! A bloggerek legtöbbje nem ebből él, (mármint a posztolásokból) van „normális” munkája is. De óriási melót fektet a billentyűzet nyomkodásába, vagy inkább ennek hátterébe. Rengeteg kutatás, olvasás, tapasztalat, mindezt sajátos stílusjegyek közé illesztve. Ezt pedig tessék megfizetni, vagy a mi oldalunkról nézve megfizettetni! De vigyázat, ez nem feltétlenül jelent „elkurvulást!” Tehát a felsoroltak ellenére nem lehet bármennyiért bármit! Akkor oda jutunk, ahova sokaknak már „sikerült” és gyakran írunk is róluk.

Mivel ez egy iskola – még ha nem is a klasszikus értelemben ülünk a padban – természetesen kaptunk házi feladatot. A sajátom természetesen nyilvános, rövidesen megismerhetitek. (Ha később visszatértek, akkor a linkkel együtt.) Annyit előre bocsátok, hogy nem lesz egy vidám történet.

Ezek után a „normális” blog-felépítés (Lead, bevezetés, tárgyalás, befejezés) négyeséből a legkönnyebb dolgom az utolsó ponttal volt: Köszönjük Ada, – és hogy egy „klasszikust” idézzek – „Hajrá Bloggerképző!”

Kép: A találkozó „hozadéka”: Megannyi szín, megannyi formátum, megannyi stílus.

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával