A leértékelt hokizás
Nagyon úgy néz ki, hogy nem rendezünk A-csoportos jégkorong VB-t, bár egyelőre még a végső döntés előtt vagyunk. Igaz, a végkimenetel nem igazán kétséges. De amíg (hivatalosan) eljutunk idáig, néhány dolog már most kiverte a biztosítékot.
A véleményem, – a tőlem megszokottól eltérően – rövid és tömör: SZÉGYEN!
Félreértés ne essék, nem az, hogy nem rendezzük meg. Hanem a „miért”, illetve az az út, ahogyan eljuthatunk a döntésig. Azt ugye tudjuk, hogy a férfi válogatott a divízió 1-es torna megnyerése után kiharcolta a jogot, hogy 2023-ban a legjobbak között szerepeljen.
Kaptam már hideget-meleget amiatt, amikor ezen a felületen elharapózott a WC-s téma. Pedig nem is annyira a mélyre ágyazott tartalom (magyarul a belevaló) volt a tárgy. Na, erre itt (lenne) a hokizás! De ez csakis a jó értelemben. Na, aztán, hogy mi a jó vagy a rossz, háááááát…! Egyelőre úgy néz ki, ezt is lehúzhatjuk.
A sport már régen nem csak a játékról szól. Ezzel nincs is baj. Egyre inkább a gazda(g)ság és a politika irányítja. Most ne menjünk bele a háborús helyzetbe, még akkor sem, ha éppen emiatt merült fel a 2023-as VB-rendezés lehetősége. (Hiszen Szentpétervártól vették el a rendezés jogát.)
Azt nagyon sokan tudjuk, hogy a magyar csapatnak micsoda szurkolótábora van. Nemzetközileg is a legmagasabb szinten jegyzik azt a hangulatot, amit honfitársaink tudnak létrehozni. Ráadásul ezt kulturált és sportszerű formában teszik. (Ez ugye a focistadionokban nem igazán megszokott.) Még akkor is, amikor az esélytelenek nyugalmával lépünk pályára.
A jégkorong is a kiemelten támogatott látványsportok közé tartozik. Éppen azért emelték be, mert fantáziát láttak benne. A nézők is szerették, a sportolóknak is az egyik legnagyobb erőt adta a fanatizmus. Szomorúan, de nagy tisztelettel jegyzem meg, hogy szó szerint is volt olyan játékos, aki élt-halt a sportért. A 19-es szám azóta is a hallhatatlanság jelképe lett ifj. Ocskay Gábor öröksége nyomán. Na, de lépjünk túl az érzelmeken, nehogy ez a vonal elferdítse a lényeget.
Említsük meg végre azt az okot, ami most leginkább döntőnek látszik abban, hogy a lehetőség (elszalasztása) fennállhasson. Az MJSZ nem kapja meg a kormánygaranciát a vb-rendezéshez. Ráadásul éppen most, amikor erre a talán a következő nemhogy években, de talán évtizedekben se nagyon lenne lehetőség. Ennek nyilván gazdasági okai vannak. Közben más sportágak, netán más rendezvények aránytalanul más megítélés alá esnek. Nem sportos összefüggés, de az utóbbi idők egyik leginkább „biztosítékkiverős” eseménye a vadászati kiállítás. (Csak egy adat a hvg.hu információi alapján: „654 milliós bevételt hozott a 17 milliárd forintot felemésztő vadászati kiállítás.”) Mivel ebben a témában már igen sok számot olvashattuk, maradjunk a nagyságrendnél…
A megidézett (vadászati-kiállításos) cikkben megint volt valami visszatérő gondolat, ami most éppen aktuális. (Szándékosan nem a „dejavü” szót használtam, mert egy kommentben lehurrogtak, hogy még egyszer meg ne próbáljam… "Nooooormáááális?") Nevezetesen a benzinár kérdése, igaz más összefüggésben.
Van azonban még egy bicskanyitogató szempont. Olyan hangok is hallatszanak, hogy a másik pályázat (a finn-lett) sokkal erősebb, ezért nem is érdemes tovább erőltetni a dolgot. Az északi vonal esélyeit illetően valóban, de… Mivel sportról van szó, hagy jöjjek egy ilyen típusú példával. (Még akkor is, ha gyakorta vallom, hogy minden hasonlat rossz.) Képzeljék el azt a szituációt, hogy egy játékos úgy lépne pályára, hogy nem ad bele mindent. Tudja ugyanis, hogy az ellenfél sokkal esélyesebb, így minek erőltesse meg magát. Ennek ellenpéldája éppen a magyar jégkorong-válogatott. Akik tudnak tisztességgel veszíteni. Sőt, akik ezt legalább akkora „respekttel” elismerik, azok az ő fantasztikus szurkolóik.
A magunkfajta „hétköznapi” emberek meg fogják ezt valaha érteni? Sport, üzlet, netán politika? Na, kapaszkodjunk az utolsó szalmaszálba, vagy ha úgy tetszik jégcsapba! Hátha! – főleg így a nyári nagy melegek kezdetet előtt.
Kép: Pixabay
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával
