A csütörtöki kormányinfó szerint, már a külföldi rendszámú személygépkocsik sem tankolhatnak az „olcsó” üzemanyagból.

Mondanám, hogy bombaként robbant a hír, de ebben a „háborús vészhelyzetben” ez nem túl „divatos” kifejezés. Arról nem is beszélve, hogy (legalábbis) a benzin igencsak robbanékony.

Tudom, megint majd az jön le, hogy én semminek nem tudok örülni. Bár ebben a kérdésben kétlem, hogy bárki az én vigasságomra lenne kíváncsi. Hogy az EU nem örül neki, az meg kit érdekel? Igaz, már megszokták, Magyarország nagy ívben tojik egyes (neki nem tetsző) szabályzatokra. De valószínűleg azért lesz még 1-2 szava a 12 csillagos testületnek.

Mi már lassan megszokjuk, hogy ilyen „olcsó”, de a nyári szabadságolások kezdetével a hazalátogatók csak most szembesültek volna vele. De aki nem siet ma éjszaka, az lemarad… Nem volt ugyanis halogatás, meg türelmi idő a bevezetésre. Nehogy az „élelmesebb” külföldi (rendszámú) látogatók hirtelen feltankoljanak a rendelet életbe lépése előtt.

Én is felvérteztem magam mindenféle „külföldi” rokonokkal. Ezek meg képesek időnként meglátogatni a jó édesanyjukat. Első gondolatként sokakban felmerülhetett, hogy miként lehetne mentesülni a rendelkezés alól. (Támogatva a valóban erre érdemeseket.) Na, de értsük meg azokat a jogszabályalkotókat is, akik nem szültek rögtön kivételeket. Amelyek persze – közhelyesen bár, de – erősíthetnék a szabályokat. Ki ne tudna manapság bármilyen igazolást szerezni, ha mentesülni kell valami alól? (Persze jó pénzért. Oké, hogy a Forint is egyre jobb, csak itt másik koordináta rendszerben ábrázoljuk.)

Aprópó! Emlékszik még valaki a 70-es, 80-as években „divatos” kereseti igazolásokra? Az akkor még valóban zsírosan borravalós szakmák (vendéglátós, benzinkutas) papíron szegények voltak. De mi – hivatalnok-gyerekek – csak pislogtunk, hogy micsoda divatos „cuccokat” hordtak a leszármazottak..

Az egyik szemem sír, a másik meg üveg, amely legalább ugyanúgy párásodik! – mondhatná az, aki tulajdonképpen örülhetne is, hogy csak fél szemmel látja a világot. Szerintem az is el tud keseredni a körülöttünk történő intézkedések során. Ki ne örülne ugyanis egy ilyen lépésnek. Hiszen vezérünk megvédi a számunkra biztosított „kedvezményes” tankolási lehetőséget. Kérdés csak az, hogy meddig lehet még az orrunk előtt húzni ezt a „mézes madzagot”? Hogyan is lehetne ennek hosszú távú hatásairól halvány fogalma a magamfajtának? Főleg, hogy tudjuk, a benzin-árstop csak ideiglenes. Még csak nem is lehet olyan sokáig tartani, mint a rezsicsökkentést. A rövidtávú hurráoptimizmussal lehet ugyan szimpátiát kelteni, de félő, hogy a végén gyorsan fordul a kocka.

Persze, amilyen gyorsan meghozták ezt az intézkedést, lehet, hogy még gyorsabban megváltoztatják. (Akár bajba is kerülhetnek azok a médiumok, amelyek a reggeli friss híradó helyett, az esti záró felvonást ismétlik meg.) Addig ugyanis beugrik 1-2 felebarát, (természetesen ilyenkor a jobbik fele) akiknek ilyen-olyan (természetesen hazafias) okokból luxusautójukra szlovák rendszámot biggyesztettek.

(Én persze soha nem fogom megérteni, – leginkább azért, mert nem sok realitása van annak, hogy valaha ilyen helyzetbe kerüljek, hogy akinek tök mindegy, hogy mi mennyi, annak miért nem mindegy, hogy mi mennyi.)

Csak ismételni tudom azokat a „mém”-oldalakat, amelyek nálam gyorsabban reagáltak: Magyar rendszám kiadó: 1.000 Ft/10 perc. Ugyanitt olcsó átfejtő-szivattyú eladó. (Hiába, no! – nekem munkaidőben dolgozni kell, hogy meg tudjam venni az olcsóbb üzemanyagot.)

Kép: pixabay segítségével készült, sajátos montázs-technikával

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával