"Itt van az ősz, itt van ujra" – emlegetjük gyakran a Petőfi klasszikust, némi romantikus háttérgondolattal. Pedig valljuk be őszintén nem sokan vagyunk, akik szeretik ennek az évszaknak a beköszöntét. Mondjuk egy iskola előtt állva akár 100%-os is lehet egy nem is olyan különleges felmérés eredménye, ha arra keressük a választ, hogy mennyire kívánják megtenni az érintettek a következő lépést. A szülőkről meg nem is beszélve, főleg ha az anyagi oldalát nézzük a dolognak. De ne csak szülői szemmel nézzük, főleg ne azokéval, akik (hobby)terepjáróikkal hordják csemetéiket a jelzett oktatási intézménybe. Nekik ugyanolyan egyszerű mozdulat a bankkártyájukat végighúzni a töltőállomások termináljain, mint máskor. Legfeljebb az SMS után telefonjuk kijelzőjét egy kicsit jobban megzavarja a megjelenő összeg.

Tavasszal – ami azért tagadhatatlanul szebb gondolatokat ébreszt az emberben, mint az ősz – összeszedtem a gondolataimat a cukoráremeléssel kapcsolatban. Az a folyamat nem tartott „sokáig”, de minden bizonnyal nem az én írásom szabott neki határt. Sőt valamelyest visszább is vettek az árakból a forgalmazók. (Szándékosan nem terjesztőket írtam, mert az egy másik fehér por, aminek különféle változatai most ugyancsak népszerűek a híradásokban.) Igaz, most nincs is szezonja a cukornak, hiszen azt az időszakot éljük, amikor akár szőlőből is lehet bort csinálni, állítólag a mostani évjárat sokáig népszerű lesz. Ha így haladunk, még olcsóbb is, mint a benzin. Sőt, még a gyalogosok is fogyaszthatják. Olyannyira, hogy még autó sem kell hozzá.

A cukrot még le tudták nyomni a torkunkon. Még a szesz is menni fog. (Naná! – súgja most sokunk fülébe egy borízű hang.) Na de a benzin? Már csak egészségügyi hatásait is figyelembe véve… egy korty is sok. Nekünk persze sok, de autóinknak édes kevés, még egy garázsból való kiálláshoz is. (Most abba ne is menjünk bele, ha ki sem állunk, akkor is hányféle dolgot fizetünk különféle jogcímeken.)

Kicsit lassan jutottunk el a BENZINÁREMELÉS szó kimondásáig, de „lépjünk is gyorsan túl” rajta, mert mindjárt jön a következő! Erről szinte bármikor lehet írni, kár is több szót fecsérelni rá. Vagy valaki még tud valamiféle lélektani határon gondolkodni? Eladtuk a lelkünket már 200-nál is. Akkor annyit ért. Aztán „árultuk” 300-ért is, azt is megadták. A 400-nál meg azért pepecselnek ennyit, hogy mi is úgy érezzük: legyünk már túl rajta. Könyörgöm, vegyük már végre észre, hogy ez az igazi „valóságshow”! Nem az, amelyet SMS-einkkel bombázunk, igaz kicsit olcsóbban. Hiába, a bulvárra inkább kaphatók vagyunk. Kiválasztás pedig majd lesz jövő ősszel is. Igaz, a benzint is emelik még addig – párszor. 2014-ben meg majd erről (is) lehet szavazni…