A művészvilág Lúdas Matyisága
Egyre harsányabbak azok a jelzések, amelyeket színészek, előadók és nem utolsó sorban celebek hangoztatnak. Annak kapcsán, hogy az egészségügyi, gazdasági és „energiakezelési” intézkedések mennyire sarokba szorították őket.
Ezt megerősíteni látszik egy házi-beszélgetésben felemlegetett "Lúdas Matyi effektus". De higgyék el, ezt se én találtam ki. Mint ahogy azt sem, hogy egy-egy „bogárevő” mindennap megjelenjen valamiféle címlapon. Az viszont nem lenne hiteles, ha pl. Gálvölgyi János úgy kezdene egy interjút: jaj, nem tudom mit eszek holnap!
Manapság egyre nehezebb elválasztani a művészvilágot a celebgárdától. Bár, valahol érthető a „hivatásosok” menekülése az „árnyékvilágba”. Tanult és hiteles embereknek nagyon sok energiát kell befektetni ahhoz, hogy szakmájukat megfelelően képviseljék. Megismerjék nagy elődeiket, megjeleníthessék az általuk képviselt karaktereket.
Míg a celebeknek „csak” el kell játszani a hétköznapi embereket. Kicsit extrémebb környezetbe helyezik őket, és máris kidomboríthatják azokat a tulajdonságokat, amelyeket a körülöttünk élők is kiemelnek. Gondolok itt a szó szerinti domborításra, (alsó és felső testrészeken) illetve az „általános” emberi belső „értékekre” egyaránt. Füllentéstől a hazugságig, a flörttől a megcsalásig, vagy a versenyszemlélettől az „át…vágásig”.
Hol van akkor a közös nevező? Háááát, itt van közöttünk, csak kérdés, ki hogyan használja ki, vagyis, ki meddig képes elmenni. (Mint ahogy a bloggervilágnál is szó volt erről a jelenségről: „Elkurvulni!”.) Erre "kitűnő lehetőséget biztosított” az elmúlt néhány évnek a hétköznapjainkba egyre jobban beépült három jelensége.
A Covid járvány, a KATA „botrány”, illetve most a „rezsicsökkentés”. A három „verés” létezése kétségtelenül megingatta a „szórakoztató”-ipart. Az első és a harmadik a fellépési helyek nyitva-, illetve éppen hogy a zárva tartásáról szól. A középső ugye teljesen más kategória. Hatása mégis óriási. A jelző nem véletlen, hiszen a különbségre is utal, ami egy „normális” elszámolási rendszer, illetve egy aránytalanul nagy bevétel/kiadási hányados mutatói alapján a zsebekben marad. Félreértés ne essék, a KATA alkalmazói törvényesen jártak jól, csak hát a megalkotók kb. 10 év alatt „elfelejtették” korszerűsíteni a rendszert. Persze, hogy egyik napról a másikra megváltoztatva elég hangzatos ellenállás lett e vége. Ez csak azért volt egy kicsit veszélyes Buda várának lakójára (is), mert hű alattvalóinak jó része is élvezte a rendszer előnyeit. Ráadásul a többségük „kisember” volt, akiknek rajongása ha meginog, akkor annak hangja is van. A „nagyoknak” vagy a nagyon közelieknek maradnak más csatornák, amelyekről úgysincs pontos információnk, csak „sejtjük”.
Nézzük egy kicsit a másik két veretést. Az ismert emberek megjelenésének lehetősége – pontosabban ennek korlátozása – ugyancsak nem kis nehézség. Viszont van egy nagy különbség. Az elsőnél a teljes elzárás volt a legnagyobb probléma, ami alól nem nagyon volt kibúvó. (Jó, tudom, itt is voltak kiskapuk és „kedvezményezettek”.) Itt csak egy dolgot hagy emeljek ki. Azoknak volt a legnagyobb a szájuk, akik előbb-utóbb csak kaptak valamiféle támogatást a „megélhetésükre”. Akik korábban is felelősen gazdálkodtak a (saját) pénzükkel, azok – ha nem is könnyen – de átvészelték azt az időszakot.
A mostani helyzet más. Igaz, hogy bezárnak intézményeket, fellépő helyeket, de arra van lehetőség, hogy olyan cégek és rendezvény-helyszínek, amelyek meg tudják fizetni, lehetőséget biztosítsanak a nyilvánosságnak. Itt persze megint előjön, hogy mit és mennyiért. Nyilván egy komplett színházi előadást nem egyszerű mozgatni. De kamaradarabokat, kis létszámú, 1-2 személyes előadóesteket könnyebben meg lehet szervezni. Éééééés hát nagy „kedvenceink” a „valóságshaw”-k aztán arathatnak. Már fel is idézhetem a korábbi mondatokat az „elk…rvulásról” – hogy ne kelljen még egyszer betű szerint leírni.
Akkor lehet számolni. Kit is vert meg a Matyi és hányszor? Vagy lehet, hogy éppen a (varázs)pálca segít.
Kép: Pixabay montázs
üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával