Távolról sem vicces az a helyzet, amelyet most átélünk „néhányan” – úgy pár milliárdan. De tegye fel mindenki (először) magának a kérdést! Akarok e búskomorságban, magamba fordulva élni minimum hetekig, de lehet, hogy hónapokig? Lehet e azzal egységet teremteni, hogy mindenkinek lefelé görbül a szája?

Nem hiszem. A világ fájdalmának összefoglalása ugyan lehet a megoldáskeresés egy apró pici részlete. De a vírus és „hozadékai” felett csak úgy győzedelmeskedhetünk, ha pozitívan gondolkodunk!

Ma reggel arra ébredtem, hogy a telefonom arcfelismerője nem engedett belépni a saját készülékembe. Pedig akkor még nem is volt rajtam maszk csak „egyszerűen” felébredtem. Persze a „bunkofonom” viselkedése már önmagában mosolyra biggyesztette a szám sarkát, pedig ha valaki, akkor én tudom, hogy ilyenkor nem vagyok vicces. Ezt nálamnál jobban csak a tükör ismeri. Nem véletlen, hogy nem sűrűn szemezünk.

Ma is bementem a munkahelyemre, mert nekem még volt hova. (Igen, ez is örömfaktor!) Kisebbfajta meglepetésre ott várt az asztalomon a szájmaszk. Főpróba: Nem kapok levegőt! Nagy nehezen beszuszakoltam az „air”-t. Most meg nem tudom kifújni. (Igen, az orromat se, de elsősorban a légcserét szerettem volna ütemessé tenni.) Mire nagy nehezen helyre tettem volna az életfunkció fenntartásához szükséges folyamatokat, újabb probléma lépett fel. Elkezdte vágni a rögzítő gumi a fülemet! Na, ez se volt egy örömteli pillanat, de a körülöttem állók mosolyából arra következtettem, hogy ez mégis egy vidám jelenet volt.

Bármennyire is furcsa, a gondolatsor innentől vált komollyá. Mert jöttek a miértek és a hogyanok. Ugyanis fel kellett sorolni az elmúlt hetek eseménysorát. Hogyan és miért jutottunk el idáig, hogy ez a rövid reggeli szösszenet végigfuthatott az irodán? Mi ez a tárgy, ami most egyfajta „népviseletté” vált? Egy izé, amit eddig legfeljebb a filmekből láthattunk. Csak néhány „szerencsés” ismerős viselhette alkalomszerűen. És most itt van, napjaink eszköztárát „színesítve”.

De ha már itt van, és konkrétan beszűkítette a mozgásterünket, ha lassan is, de megértjük a fontosságát, meg kell tanulnunk vele élni. Ami azt jelenti, hogy az árnyoldalak mellett a napnak is ki kell sütnie, mert így kerek a világ. Tehát a maszk csak látszólag takarja el az érzelmeket. Miért ne sugározhatna egyfajta előremutatást, ha tudjuk, hogy a viselete annak érdekében történik, hogy a világ pozitívan jöjjön ki belőle.

Talán apróságnak tűnik, de egy dolog nem derült ki a szereplőkről. (Legalábbis eddig.) Az, hogy férfi vagy nő van a maszkok mögött. Pedig ez fontos! Na, nem az, hogy férfi vagy nő, hanem hogy – a téma szempontjából – ez nem érdekes. Hagyjuk is most ezt a „gendersemlegességet”, még akkor is, ha most egyre többen szeretnek bele ebbe a „tudományba”. Emberekről beszélünk, családtagokról, barátokról, kollégákról, és még csak nem is kell eljutni a világ megmentéséig, ami már lassan egyenlő a világbékével. (Legyen ez a szépségkirálynők dolga!)

Ezen a felületen már hagyománnyá válnak a rövid történetek. Tanulságául annak, hogy azért nem minden „szokatlan” helyzetre kell feltétlenül nekünk megoldást találni. Most pl. jöjjön egy képzelt riport. Nem, ezúttal nem egy amerikai popfesztiválról, hanem a „kis” magyar valóságból:

Hosszú sor áll a gyógyszertár előtt, mindenki tisztes távolságban egymástól. Csak két ember van egymáshoz túl közel, ami feltűnik egy srácnak, és hozzájuk lép.
- Senki nem áll a másik szájában, maguk nem tudnák megtartani az 1 métert?
- Nézze fiatalember – szólalt meg a maszktól nem feltétlenül azonosítható férfi. – Ez a hölgy itt a feleségem. Ha hazaérünk még ennél is közelebb leszek hozzá. Sőt, tizenegynéhány centiméterrel beljebb.
- B+ …
(és itt nem feltétlenül a vércsoportjára gondolt)
Ugye nem kell mondani, se nyelni, se köpni, már csak a maszktól sem… De minden maszk szélesebb lett, legalább egy mosollyal.

Hahó, a mosoly nem azonos a végtelen örömködéssel! De a letargia és búbánat még senkit nem vitt előrébb. Na, jól van, végezetül jöjjön az a mondat, amely túlnőtte a „közhely” fogalmát, és mindenki ide várta: „A mosoly egy olyan görbe amely mindent kiegyenesít!”

Jumbóka és a #Fejszelep