Ha egy iromány már rögtön magyarázkodással kezdődik, az még az álmoskönyvek szerint sem jelent jót. Mégis azt kérem, mielőtt valaki az egyházügyi államtitkárhoz, az erkölcsrendészethez, esetleg magához, Szalai Annamáriához fordulna, inkább olvasson tovább. Annál is inkább mert nem feltétlenül szükséges, hogy a címben felsorolt „egyén(iség)ek" bármilyen módon is kapcsolatba kerüljenek egymással. Mégis van bennük valami közös. Ilyenkor az év végén mindenki értékel, összegez, (kivon) és ami nem jött össze az idénre, azt betervezik jövőre is. (Ebből is látszik, hogy az általános világvége elméletek elég hamar megdőlni látszanak. Nem is véletlen, hogy akik ebben utaznak, az utóbbi időben kevesebb nyilvánosságot kapnak – vagy legalább is egyre inkább kiröhögik őket.)

Tipikusan előremutató igehirdetésnek tűnik a világbéke megfogalmazásának gondolata. Még szerencse, hogy pápából csak egy van, (egyszerre). Szépségkirálynőből meg éppen annyi, amennyit az aktuális szponzorok (TV-társaságok, test(sz)építőszerek, és egyéb „háttérzenekarok” ki tudnak állítani. A boxolóknál ugyancsak „jól felépített” világbajnoki rendszert csak ezért nem említem, nehogy idejöjjön az egyik „másodosztályú” bajnok, és engem is jól pofán vágjon.)

Míg az egyházfő csak minden másnap („húsvét- és karácsony”) alkalmából fogalmazza meg markánsan gondolatait a háborús övezetek világáról, addig a (sok) szépségkirálynőnek minden „fellépési” helyszínen vannak ilyen gondolatai. Ez nem feltétlenül lenne baj, hiszen egyértelműen pozitív kisugárzást sejtet a világ gondjainak megoldásában. Csak ilyenkor az fogalmazódik meg a józan gondolkodású emberekben, hogy az „öreg” meg a csaj(ok) is mintha egy kicsit eltávolodtak volna a hétköznapok valóságától. Előbbi lélekben, az utóbbi(ak) meg testben. A kialakuló konfliktusok ugyanis általában hatalomról és pénzről szólnak. (Igen, vagy az említettek hiányáról, vagy éppen mérhetetlen nagyságáról.) Ezek meg olyannyira elhatalmasodnak a küzdő felekben, hogy elfelejtik, hogy békeidőben nyugodtan ápolhatnák a lelküket is meg a testüket is, a barátnőjükéről nem is beszélve.

Azt se felejtsük el, hogy a háború a világ (egyik) legnagyobb üzlete. Ráadásul ebből a „boltból” igen sokan jól, sőt igen sokan, igen jól megélnek. Sőt az itt felhasznált termékek terjesztésének (piramis-) láncolata igencsak korlátozott. Magyarul a gyártott termékek kézzel foghatók. Mivel felhasználásuk során elég gyorsan felmerül az igény a pótlásukra, sok olyan emberre van szükség, akik az előállítással foglalkoznak, tehát „értéket” termelnek, azaz gyártanak. (Emlékeztetőül ide lehet kattintani, hogy ez miért fontos.)

Félreértés ne essék, azért nem látom ennyire sötéten a jövőt, sőt én is inkább valami vidámabb jövőképet szeretnék mutatni. Én sem akarok a háborúból megélni. Inkább mindenkit arra biztatnék, hogy az egyházfőnek inkább az integetésére emlékezzen. Ez a Pápa-pápá! A szépségkirálynők, meg tolják elénk, amijük van, azért választották meg őket. Az persze nem baj, ha a hajszínük mellett valami belülről is megvilágosodik, de azért ne (csak) tőlük várjuk a világ megváltását.

Minden EMBER-re szükség van, akár a kirakatban, akár kirakatrendezőként dolgozik, vagy „csak” segítséget nyújt ehhez. Ezek jegyében kívánok mindenkinek BÉKÉS, boldog (ezt értsd még nagyobb betűvel) új évet!