Nálam is véget ért az év, úgy ahogy nálatok is. Ami a matematikai megközelítést illeti, ez így rendben is van, hiszen a számok ezt mutatják a naptárban.

A pesszimisták is ugyanazt szajkózzák, jót kívántak ugyan, de ez is rosszabb, mint az előző. Ráadásul ők mindig két évet öregszenek, mert az évváltásnál is fordítanak egyet a számlálón, és a szülinapjukon is megtoldják még eggyel – legalábbis úgy érzik. Az optimisták másként számolnak, ők a bölcsességi indexüket (is) növelik.

A tavalyi újévi ígérettel (nem véletlenül nem használtam a fogadalom szót) nem vállaltam nagy kockázatot. Így aztán be is jött. Biztos voltam benne, hogy lesznek olyan témák, amelyeket az irónia segítségével nyugodtan terítékre lehet hozni. Nem kergettem hiú ábrándokat, nem hitegetem az olvasókat olyasmivel, amiben magam sem hiszek, de jól hangzik. Ennek két oka van. Az egyik a hitelesség (saját magam felé is). A másik, hogy nem áll mögöttem egy olyan csapat, aki úgyis megmagyarázza, hogy miért is volt úgy, ami nem is úgy volt. Ja, és természetes, hogy ezt a tevékenységet is nem kevés pénzért végzik. Én meg majd megint megpróbálom nullára hozni ezt az irkálást. (Remélem, nem döglik meg a számítógépem.) Legalábbis amíg nem lesz bevételem belőle, addig én se költök rá. Ja, hogy a ráfordított idő? Majd betudom a szabadidő „kellemes” eltöltésének. Vagy legalábbis az élet más területein összegyűlt feszültség levezetésének. Még akkor is, ha ezen sorok olvasása másokból épp az ellenkezőjét váltja ki.

Na, majd a következő bejegyzésben is, valami ilyesmire gyúrok, ha a jövőre gondolok, de előbb lássuk mire jutottunk az idén. Sajnos a blogolás ezen formája továbbra is leszálló ágban van, nem csak, hogy kevesebbet olvasnak az emberek, de kevesebbet is írnak. Talán ennek annyi előnye van, hogy továbbra is nagyon sok írásom jelenhetett meg országosan is kiemelten az Index címlapján. Mivel ez egy kis amatőr felületnek nagyon lényeges, ezért a szerkesztőknek (a blog.hu-nál is) külön köszönettel tartozom.

Egyre nagyobb teret kapnak a „hang”-os, és főleg a képes, hangképes felületek. Kétségtelen, hogy ezeket nem kell olvasni, és talán a hanghatások és a látványvilág miatt lehet, hogy könnyebb is feldolgozni. Bár szerintem a felületesség veszélye is nagyobb, hiszen ha beleununk, egyszerűbb belepörgetni, vagy átugrani.

Az oldal továbbra sem lett politikai felület, de kétségtelen, hogy több olyan írás született, mint tavaly, amely ezt a hatást keltheti. Hiába no, a politika ránk gyakorolt hatásai tovább erősödtek, főleg így a választások éve előtt. A blog történetének örökös sikerlistáján nincs különösebb változás. (Kétségtelen, hogy jóval korábbi írások is vannak köztük, 2023-ban inkább a folytatásra lehetett gyúrni.)

Továbbra is olyan cikkek vannak vezető helyen, amelynek főszereplői már csak nevükben fiatalok. A valódi ifjúságot annyiban tudják megszólítani, hogy azok hanyatt-homlok menekülnek, mint ahogy az „utó-karácsonyos” írásomban is utaltam rá. A három negatív olvasottsági rekordot felmutató írás viszont arra enged következtetni, hogy sem az említett szerkesztők, sem az olvasók nem kaphatók már annyira a „propagandára”, amiért ugyancsak lehetne köszönetet mondani. Egyetlen érdemi változás a TOP 10-ben, hogy bekerült egy új cikk. Ennek külön érdekessége, hogy 2020-as keltezésű. Ráadásul óriási pozitívuma maga a címe, a tartalmáról nem is beszélve. Hiszen a mai „modern” médiakultúrával ellentétben arról szól, amit a cím is sugall. Érdemes a pozitív szavakban elmerülni, talán lehet belőle ihletet meríteni, és egyes bekezdéseit a való világban is alkalmazni.

Mindezen gondolatok jegyében köszönöm az egész éves figyelmet. Találkozzunk jövőre is! 

Kép: Saját

Üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző és az #Mbbkujratöltve ajánlásával.